Ismered magad? Leírnád milyen vagy?

Mind nagyon aranyosak vagytok, jó olvasni, amiket írtok. Szeretnélek megnyugtatni benneteket, nagyon ritka az olyan ember, aki valamilyen és csak olyan. Talán csak a nagyon letisztult gondolkodású, a valódi nagyvilági életből szinte teljesen kivonult szerzetesek, tanítók, ilyesmik esetében tudom elképzelni, hogy mindig ugyanolyanok, de még ebben sem vagyok biztos.

42 éves vagyok, és mindig olyan vagyok, amit az adott helyzet kihoz belőlem. Szülői értekezleten anyukás vagyok, az irodában könyvelős vagyok, a barátnőimmel lökött vagyok, strandon csúszdázós vagyok, otthon a gyerekeknek húst pácolgatós, sütögetős vagyok, ha megjönnek a haverjaik lelépős vagyok, ha balhé van nagyszájú vagyok, ha bánat van szomorú vagyok, szeretek adni, szeretem magam körül a vidámságot, de ahol komolynak kell lenni, ott komoly vagyok. A férjem kb. ugyanez pasiban. Rengeteget dolgozunk, (családi vállalkozás), de ha van egy kis szabadidő, akkor motorra pattanunk, gyerekek már nagyok, tudod, jó, ha ott vagyunk, de még jobb, ha nem. :)

Jók az ilyen kérdések, nekem baromi nehéz rá értelmesen válaszolni. (Nyelvvizsgára készülésnél vagy hasonlóknál szoktak ezek a "jellemezd magad" témák előfordulni... kedvenceim. :/ :) )

Célok: Mindig volt valami, amiért hajtottam, de visszatekintve ezek nem voltak olyan igazi célok. Általánosban legyek jó tanuló, készüljek a versenyekre, jussak be a kiszemelt középiskolába stb. Biztos, hogy nem toporzékoltam volna soha azért, hogy pl. matek versenyre menjek (nem is voltak különösebben jó eredményeim), a középiskolát sem én választottam (az eredeti tervemről lebeszéltek, de azt hiszem, jobban jártam).

Az egyetemi jelentkezésnél volt először olyan helyzet az életemben, amikor az elképzelésem szembekerült a szüleimével, és meg kellett győznöm őket. A mostani tervem pedig tőlük már teljesen független, ezt már igazán a sajátomnak érzem. Szóval, azt mindig tudom, hogy mit akarok csinálni, mit miért teszek, csak a lelkesedés nincs mindig meg.

Egy kicsit néha én is össze vagyok zavarodva magamon. Teljesen máshogy viselkedek otthon a családtagjaimmal, máshogy az egyetemen, máshogy a koliban. Sokszor úgy érzem, hogy süt rólam a nagyképűség és fölényesség, pedig nincs mire, meg nem is ez a szándékom.

Annyi biztos, hogy nagyon lusta vagyok, de ha valami igazán érdekel, akkor abba rengeteg energiát bele tudok fektetni. Csak ez az érdeklődés szinte soha nem esik egybe az éppen sürgős feladataimmal. Jó hallgatóság vagyok, segítőkésznek tartom magam (családon belül ez nem mindig látszik, a fűnyírásra például elég nehéz rávenni). Háttérben meghúzódó, csendes, visszafogott vagyok, sok mindent képes vagyok eltűrni, nem emlékszem, hogy valamiért is igazán nagy hisztit csaptam volna. Unalmasnak érzem magam, sokszor belegondolok, hogy mindig mindenki csinál valami, vagy van egy hobbija, amibe belemerül és kitölti a szabadidejét. Velem nem történnek annyira érdekes dolgok, ritkán van érdekes mesélni valóm. Nem érzem jól magam így, de azt sem tudom elképzelni, hogy megváltozzak és egy folyton jövő-menő emberré váljak. Tehát valószínűleg ez a nyugis ember vagyok én. (22L)

eszembe jutott egy versike. nem vagyok egoista, csak beugrott ennek kapcsán

Szép vagyok, okos, igazságos

Jószívű és barátságos.

Erős vagyok nagyon kemény,

Csodálatos, még is szerény.

Tanult vagyok, nagyon művelt,

Tökéletes, mégsem öntelt.

Bátor vagyok, sérthetetlen,

Győztes típus, verhetetlen!

:)

tényleg nem vagyok egoista!!.)

szia.

nem olvastam el a korábbi válaszokat, de azért reagálnék.

én ember vagyok. embernek lenni annyit tesz, hogy az összes jellemvonás megtalálható benne, legyen az negatív, vagy pozitív. ez azért van, hogy az ember tudjon viszonyítani, ha nem lenne negatív tulajdonság, nem tudnánk a pozitívról hogy az az, hiszen nem tudnánk mihez hasonlítani. az embernek tulajdonképpen két énje van, s lehet te is erről beszélsz. van a magasztos, úgymond isteni, és van a gyarló, ami a sátáni. az ember képes arra, hogy válasszon a kettő közül szabad akaratából. a célja, hogy a sokszorosan választott rossz tulajdonságok érvényre juttatásával előidézett cselekedetek visszahatásaiból megtanulja, hogy mi a jó, és tudatában azzal azonosuljon. mihelyst ezt megtette teljes eszéből, akkor válik szabaddá, mivel saját önzése és félelme(e két dologból ered mindennemű negatívum) többé nem tudja már fogságban tartani. ekkor érezheti a valós boldogságot az ember, ami már meg nem szűnik soha. :)

üdv

26/F

LastOne.Left