Baj ha nekem soha nem hiányzik senki?
régen én is így voltam.
akkor tulajdonképpen nem is kötődtem senkihez, nem voltak Igazi barátaim, akik nagyon fontosak lehettek volna nekem. és szerettem ezt, hogy akármi történhet bárkivel, mindig megmaradtam önmagam, és nem függtem senkitől sem. egyébként nem utálom az ismerőseimet, jól megvoltam mindenkivel.
ez akkor változott meg, mikor megismertem(neten, egy csetoldalon) valakit, akivel minden nap órákat beszéltünk(egyébként általában nagyon csendes szoktam lenni, de vele jó volt beszélgetni :)). és bár akkor még sose találkoztunk, de nagyon jó barátok lettünk, és ő volt az első ember, aki úgy tényleg fontossá vált a számomra, és hiányzott, mikor nem tudtam netezni, vagy ő nem volt fenn cseten(ez meglepően ritka dolog volt). ez kb 3-4éve történt.
azóta is hiányzik. már hónapok óta nem beszéltünk, több mint fél éve, de így is sokat gondolok rá, pedig már azóta, hogy ismerjük egymást rengeteg dolog történt, sok új embert megismertem, és megszerettem, de talán még mindig ő a legfontosabb.
amíg nem válik valaki számára egy másik valaki pótolhatatlanul fontossá, nem is fog hiányozni.
hogy baj-e, ha nem hiányzik senki?:
inkább jó dolog, ha nem kötődsz ennyire senkihez, így nem kell félned attól sem, hogy elveszíted őket.
de. állítólag:"jobb szeretni, és elveszíteni, mint sosem szeretni." hogy ez tényleg így van-e, vagy csak azért mondják, hogy megnyugtassák azokat, akikkel épp szakított a barátjuk, vagy meghalt valakijük.
szeretni valakit jó dolog, és ezért jó még az is, ha hiányzik. mert van aki hiányozzon.
"De ti mit gondolnátok ha ez kiderülne egy barátotokról, vagy közelebbi ismerősötökről, hogy ő soha nem szokott rátok gondolni, nem hiányoztok neki kicsit sem?": azt gondolnám, hogy nem vagyok neki fontos, és nélkülem is remekül megvan. nem haragudnék rá, mert a legtöbb ismerősömmel én is így vagyok.
egyszerűen vannak olyan emberek, akik nem annyira érzelgősek, mint mások. ez nem is baj, de ha nem hiányzik senki, kicsit céltalannak tűnik az egy ilyen élet.
egyszer úgyis lesz szerelmes mindenki, és egyszer biztosan fogja érezni azt is, hogy hiányzik ő. csak ki kell ezt várni..
l
Hát én azért nem várom. :) Céltalannak sem mondanám az életemet, amit csinálok azt mindig magam miatt csinálom, mert nekem jó. De az emberekkel úgy vagyok, jönnek-mennek, és ez alól a családi kapcsolatok sem kivétel, nem rémít meg az a gondolat sem hogy ha mondjuk meghalna minden rokonom akkor egyedül maradnék....
Szóval kb. úgy vagyok vele, mint mondjuk egy vázával, ha eltörik, lehet venni újat...
Háát ez elég hasznos lehet:D
De mondjuk azért más gondolni meg más átélni, mert az nem rémít meg engem sem ha elképzelem de azért úgy irl már más..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!