Hogy mondjam el mindenkinek, hogy én teljesen üres vagyok?

Én lány vagyok, de én sem vonzódom úgy általában senkihez, külsőre ugyan vannak pasik akikre azt mondom hogy igen, jóképű, meg jó teste van, vak azért nem vagyok, személyiségre meg eddig egy sráccal találkoztam akire azt tudtam mondani hogy jófej, de tőle sem akartam semmit. Szóval ez van, igazából még akit kedvelek, az sem érdekel különösebben.

Amit leírtál, azokon én sem tudok nevetni, egész egyszerűen mert nem értékelem a primitív humort... Mondjuk annyiban különbözünk, hogy én szeretem az aranyos állatokat, meg van egy macskám, de pl. az állatkínzás tök hidegen hagy, előttem nyúznák meg élve a saját macskámat az sem hatna meg.. És engem is sok dolog foglal le, az emberek meg inkább untatnak úgy általánosságban...

Szerintem nincs ezzel semmi gond, legalábbis én nem érzem hiányát, hogy bárkit is szeressek.. Meg igazából azt sem tudom miért jó az embereknek ha szeretik őket, engem sokan szeretnek de nem értem ez miért olyan nagy dolog. Inkább zavaró.

szerintem ez múlékony.

úgyértem hogy majd egyszer jön valami vagy valaki aki tűzbe hoz. ismertem ilyen típusú embert, párom volt nagyon sokáig. egyszerűen semmi nem kötötte le/hatotta meg/érintette meg. volt néhány dolog amit szeretett, de azokat is csak kicsit és csak felületesen. azt hiszem azt ki merem jelenteni hogy avlóban nehéz az ilyen emberrel bármit is kezdeni, de nem lehetetlen:) nincs veszve semmi ne aggódj. ha exemből ki tudtam hozni valamit akkor vlakinek majd egyszer belőled is sikerül, csak ne fojts el minden próbálkozást. hagyd hogy meg akarjanak "váltani". ha a lány akar veled lenni, mondd el neki mi a helyzet, mondd e hogy mit érzel és hogy félsz tőle hogy nem lesz jó, de hagyd neki hogy megpróbálja. ne tiltakozz az érzések és a történések ellen, és ne ess kétségbe: van neked való dolog a földön, csak még nem találtad meg.

"Vannak dolgok amik lefoglalnak teljesen például a kémia vagy a fizika." -írod-

szerintem abban mélyedj el, ami érdekel,

majd a többi jön magától, mikor itt az ideje..

esetleg szeretsz valamilyen zenét?

az jó kiegészítés lenne

http://www.youtube.com/watch?v=EvxS_bJ0yOU

Én már két éve érzem ugyanezt.

19f

Amit leirtal azt ugy hivjak pszichopata... Nincsenek erzelmei.

Am nyugi valoszinulg kinovod.

Ha sulyos trauma ert akkor lehet erdemes a gyorsabb feldolgozas vegett felkeresni egy szakembert.

Am en is ilyen voltam miutan a szuleim elvaltak kisse antiszoc maximalistava valtam.

Annyira nem banom mert egy baratnom kitartott mellettem es azota mar van tobb haverom/ baratom. Az az idoszak arra viszont tokeletes volt hogy az iskolaban hihetetlen jo teljesitmenyt nyujtsak es rakattanjak arra h mindenbol a leheto legjobban kell teljesitenem es lekorozni masokat- mai napig imadok eloadasokat tartani es most is arra hajazok h a szinvonal konferencia szintu legyen.

Visszaterve erzelmi sikra azert irom h keress fel szakembert mert lelkileg kisse meg tud ez nyomoritani, nekem 2 evembe telt h erezzek oromot es az is karorom volt csak... Egy ido utan hianyozni fog.

Most se mondanam magam erzelmileg 100%-osan egeszsegesnek, de megtanultan viselkedni, h ne logjak ki a tarsadalombol.

Viszont ha te nem kivansz erzelmi nyomorekka valni az evek alatt akkor pszichomokus vagy es keresd meg a forrast mert egeszseges korulmenyek kozott az ember nem ilyen.

Jah elozo vagyok es a kerdesre h h mondd el h ures vagy a valaszom:

Sehogy! Ezt nem kell hiresztelni, inkabb tartsd meg magadnak, mert a kornyezeted furcsanak fog talalni!

Hát igen... Magamra ismerek én is, bár pár dologban eltérő az én "esetem".

23 éves, budapesten dolgozó srác vagyok.

Nem érdekel abszolút semmi. Ha nem lenne munkáb, nem lenne családom, nem lenne semmim, az se érdekelne.

Álltalában én is csak az ürességet érzem, amikor nem, akkor végtelen szomorúságot és magányt érzek. De nem érdekel ez sem és nem is teszek ez ellen semmit.

Bármiből viccet tudok csinálni. Apám meghalt és csak nevettem.

Leültettek, elmondták hogy pár napja meghalt és csak nevettem. Nem volt semmi bajom az öreggel, de "állítólag" ez nem vicces.