Milyen az, hogyha hiányzik valaki?

Onnan, hogy ott lebeg a szemed előtt a másik ember arca, a nap minden percében és álmokat szősz róla, ébren. Eszedbe jutnak az emlékek, az együtt töltött szép idők.

Gondolatban már nem is a földön jársz, emiatt szétszórt leszel, nem igazán tudsz koncentrálni a tanulásra, a munkádra és talán a környezetedre sem.

Persze vannak lépcsőfokok, hogy mennyire hiányzik a másik. Csak annyira, hogy néha eszedbe jut, vagy annyira, hogy teljesen megőrjít a hiánya.

Ez utóbbi lehet egy olyan személy halála akit nagyon szerettél, vagy csak a kedvesed hiánya, aki épp nincs veled, pedig te nagyon szeretnéd, hogy ott legyen.

Aztán vannak a plátói szerelmek, akiket nem érhetsz el soha. Ezekből születik a legtöbb szerelmes vers, mely a romantikus lelkű költők agyából szökken ki.

Ez így megfelelő?