Egyfolytában negatív gondolatok járnak a fejemben. Hülyének, érzékenynek és életképtelennek érzem magam, de miért?

még a legmagabiztosabb embernek is vannak olyan napjai, godnolatai amik elkeserítőek, amikor senkinek érzi magát...azthiszem ez természetes. te indulatosabb vagy, talán a betegségedből fakadóan - bár őszintén szólva ehhez a betegséghez nem rétek semmit, ugy hogy nem tudom. de ha ez nyugtat én papíron teljesen egészséges vagyok, mégis csinálok olyanokat, hogy bármiylen szefos megirigyelné :)

attól ne félj hogy ez csak veled van így. mindenkit csúfolnak vagy csúfoltak, mindenki érezte néha hogy istenesen szétverne valamit vagy valakit...

ehhez a diplomáshoz nem tudok hozzászólni. ezt nem lehet megjósolni, és igazából mindegy is. én is készülök diplomára, mert úgy godnoltam nekem teljesen mindegy hogy msot okj-t végzek vagy egyetemet. és az is mindegy hoyg a diplomámmal kell majd törölgetnem a munkanélküli popómat vagy marad a metropol :) majd meglátjuk.

egyébként vagy verd ki a fejedből hogy hülye vagy, vagy szokj hozzá és nézd a jó oldalát, de semmiképp se érezd magad kevesebbnek a többi embernél.

hm sok hasonló dolog van nekem is bár engem nem diagnosztizáltak semmivel ,néha azért elgondolkodom hogy lehet valami

úgyhogy nem sok dolgot tudok mondani , 1 biztos olyat ne tanulj ami nem tetszik

én is elkezdtem olyat ami jól kereső, keresett szakma lenne de ott kellett hagynom annyira nem bírtam és most fogalmam sincs mit csináljak

Diplomával még mindig jobb mint diploma nélkül, ráadásul eggyel kevesebb ok h beszóljanak.

Én súlyos depressziós voltam és szintén nagyon érzékeny vagyok, van h én is kénytelen vagyok a lakáson levezetni a feszültséget, meg többször volt h több ember előtt durván megaláztak, akkor 1 hétig szinte a lakásból se tudtam kimenni.

Az a rossz szokásuk a rossz emlékeknek h nagyon nehezen(akár évek alatt)halványulnak és gyakran eszembe jutnak.

H mi segíthet?

Egy-két jó társaság akikkel már össze van szokva az ember, és nem azt nézik mibe tudnak belekötni.

Az Asperger-szindróma nem betegség, sőt, nem is fogyatékosság, hanem állapot. Az tény, hogy az emberekkel való kapcsolatteremtés nehézkesebb, de adott valami pluszt az élet. Valószínűleg sajátos rálátásod van a világra, teljesen egyedi és az is lehet, hogy ezt megpróbáltad elnyomni, mondván, hogy "normálisnak" tűnj. De egy nem neurotipikus ember legfeljebb eljátszhatja, mintha ő is neurotipikus lenne, akár még teljes sikerrel is. Ekkor viszont egy valami visszamarad: szorongás, negatív gondolatok, csalódások, mert nem a saját életét éli az ember, nem a saját fejével gondolkodik, hanem máséval.

Valaki azért születik Asperger-szindrómásnak vagy autistának, mert a világnak az ő egyedi látásmódjára van szüksége. Még az sem biztos, hogy azt ki kell fejezni, hiszen a jelenléteddel példát mutatsz, erőlködés nélkül. Biztosan vannak, akik elfogadnak úgy, ahogyan vagy. Ez azt mutatja, hogy szerethető vagy, vagyis szüksége van valakiknek rád, a világban. De még ha egyedül is marad az ember, akkor sem tudhatja, hogy közvetetten hogyan hat a világra.

A boldogság pedig ingyen van, mondhatni, alapvető dolog. Légy boldog azért, aki vagy, mert belőled biztos, hogy nincs még egy! A világnak így van szüksége rád, ahogy vagy! Engem is most szép gondolatokkal inspiráltál meg azáltal, hogy írtál ide és válaszolhattam. Kösz a jó érzésért és bocs, ha egyoldalúan közelítettem meg valamit, esetleg véletlenül bántót írtam (ha így van, nem volt szándékos).