Mit csinálnátok, ha a "gyerekkori álmotok" elérhetetlen lenne?

Amúgy optimista vagyok meg pozitív általában mindennel szemben, ez az egy ami kifog rajtam. És persze, nem úgy értettem hogy itthon ülök és malmozok aztán majd csak becsenget egyszer valaki hogy ő az emberem. :D Mondok egy példát, egyszer be akartam kerülni nagyon egy baráti társaságba, akik közül senkit nem ismertem, csak pár embert látásból. Nem vagyok az a spontán ismerkedős, szóval nyilván sosem mentem oda hozzájuk csak úgy. Egyszer viszont egy rendezvényen összeismerkedtem valakivel, akiről később kiderült, hogy a társaság tagja, és természetesen bemutatott nekik, aztán onnantól már velük is járogattam ide-oda. És ez csak egy példa.

Szóval általánosságban elmondható, hogy eddig nagyjából mindig megkaptam amit akartam, de nyilván ugye nem lehet erre építkezni, hogy majd ezután is biztos így lesz. Az a baj, hogy fogalmam sincs hol tudnék ismerkedni.

Ha nem baj amúgy nem árulom el az A-tervet, nem szeretek erről beszélni, a bizonytalanság miatt. A B-terv amúgy az, hogy orvos legyek, ezt mondom általában mindenkinek, mert úgy gondolom ezt "simán" megvalósítható dolog, és szeretném ha a környezetem is azt látná, hogy elérem általában amit akarok. (Tudom, ez kicsit felszínesen hangzik, de nem tehetek róla, utálom ha sajnálnak, úgyhogy a bizonytalan dolgokba nem nagyon avatok be másokat.)

A motivációs könyveket amúgy szeretem, szoktam olvasgatni párat. :)