Miért van ez? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )

Néha olyan rossz érzés jön rám. Keresztanyum, mikor ott voltunk náluk mutogatta unokaöcséim videóit amelyen táncolnak (versenytánc, ballagási búcsútánc), ott lógnak a kutyájuk díjai. Meg unokaöcsém nemrég került abba a suliba ahová én járok és indult házi versmondó versenyen, első lett. Akkor olyan szomorú lettem. Anyum kolléganője folyton dicséri a gyerekeit, hogy ilyen-olyan versenyre járnak, ilyen-olyan tehetségesek, van 10 oklevele a falon, barátaim is indultak versenyen. Azt szeretném, hogy boldogan és emelt fővel mosolyogjanak rám és néha már sírni tudnék mikor azt hallom, hogy valaki ez meg az. Suliban jó tanuló vagyok, bár van egy osztálytársam aki mindig mondja, hogy amíg én itthon tanulok, addig ő egyszer átolvassa és slussz passz. Több százalékot ér el 5-ben... Én most nagyon szeretnék versenyen elindulni, helyezést elérni. Múltkor is indultam iskolai versenyen (szeptembertől februárig), pár ponton múlott, hogy nem kaptam jutalmat, pedig akkor vehettem volna pár könyvet - könyvutalvány. :( Meg azt akartam, hogy osztályfőnököm büszke legyen rám és azt mondja: "na végre valaki, akire büszke lehetek". Veletek volt már olyan, hogy szerettetek volna kitűnni tehetséggel, vagy bármi mással a családban/rokonságban? Rátok tört már hasonló érzés? Mi ez? Féltékenység, irigység? Hogy tudnám legyőzni?