Mit tegyek? Elképesztően rosszul érzem magam.
Megpróbáltam dióhéjban összefoglalni a lényeget.
16 éves lány vagyok. Ami a legjobban zavar már napok óta az az,hogy rájöttem arra,hogy rengeteg dolgot elrontottam az életemben,de annyira,hogy már egy olyan állapotban vagyok,hogy sem enni nem akarok,sem aludni,sem mozogni,sem semmit egyszerűen. Olyan idiótának és ostobának érzem magam,hogy az valami iszonyat.
Nem alkoholról vagy drogokról van szó,hanem arról,hogy 16 éves létemre nem csináltam soha semmilyen csapatsportot és most már késő elkezdeni,pedig szeretnék még nőni.
A másik dolog az az,hogy hát nem mondom,ma is megdícsértek hogy milyen okos vagyok,de abban az ídőben amit olyan szépen elpazaroltam idáig igazán olvashattam volna többet is.
Barátaim voltak,de a legnagyobb vétkem,ami okozta a fent említetteket is és a barátok hiányát most az az,hogy elkényelmesedtem egy ídőben,élveztem a magányt,de a lényeg az az,hogy mostmár nem térhetek vissza hozzájuk mintha mi sem történt volna. Szoktak hívni ki,de én nem szoktam menni. És azért nem,mert nem tudnék elmenni így,hogy még önmagammal sem tudok szembenézni.
Rengeteg dolgot bánok az életemben,de legfőképpen tényleg ezt,hogy mindent elcsesztem.Lett volna lehetőség sportolásra is,egy csapathoz tartozni,de nem,és mostmár késő. A szüleim azt mondják járjak úszni,de nem tudok ne arra gondolni,hogy a pénz elmegy miattam,a saját hülyeségem miatt, egy belépő az uszodába ugyanis drágább,mint akár 2 hónap kosarazás(csapatban)
Van valaki aki megért ? Válaszolok bármilyen kérdésre
De kérlek segítsetek rajtam
válasza:Én kb. ilyen idős voltam, amikor "véletlenül" bekerültem egy egyesület asztalitenisz edzésére. (Valakit kellett ott keresnem, vagy valami ilyesmi). Ott maradtam bámészkodni, néztem ahogy mások játszanak. Valaki (aki azt várta, mikor jut ismét asztalhoz) beszédbe elegyedett velem. Mondta, ha érdekel ez a sport, nyugodtan menjek hozzájuk, ütőt adnak, csak tornacipőt vigyek.
Csodálatos éveket töltöttem közöttük. Télen ment az asztalitenisz, nyáron mentünk a tenisz-pályára, ott játszottunk, csak a magunk örömére! Rengeteg új ismeretséget kötöttem, rengeteg új barátot szereztem. Semmihez nincs késő! Bármikor elkezdhetsz bármit! Tedd meg ma, mint soha! Nem tudhatod, ha ma elmégy, holnapra hogyan változnak körülötted a dolgok. Ha nem teszel semmit, semmi sem fog változni!
Azon keseregsz, hogy mennyi mindent elmulasztottál? Hát most mit teszel? Ne mulassz el többé semmit, és akkor még mindent bepótolhatsz! Csak 16 éves vagy, messze még, hogy 66 vagy éppen 76 légy. Addig még sok mindent tehetsz! Hát ne keseregj, hanem cselekedj!!!!
válasza:Van egy nagyon jó ötletem. 16 éves kor már tökéletes megfelelő a diákmunkára. Van belőle, fogsz találni te is, és akkor megkeresheted saját magad a pénzt a sportolásodra.
Ilyen egyszerű.
Túldramatizálod az egészet. Ha nem írod a korod, akkor is le lehetett volna vágni.
Valakikkel sokkal rosszabb dolgok történnek és nem adják fel.
Változtass a hozzáállásodon, igenis menj el a haverokkal.
Velem is volt ilyen, sokat kihagytam, sokat élveztem a magányt, de én visszatértem hozzájuk.
Ha neked is jóbarátaid vannak akkor nem lesz semmi probléma a visszailleszkedéseddel.
Ne légy ilyen elkényeztetett, és ne beszélj új mint egy 90 éves.
Rengeteg lehetőséged van még dolgozni, olvasni, sportolni, akármit csinálni az életben.
Az a baj, hogy nem szántad el magad arra igazán amit szeretnél.
8. osztályos korom után ástam volna el magam, mert 2 voltam nyelvtanból. A lófszt. Nem nyugodtam bele, és megtanultam normálisan írni.
Sosincs késő, pláne még nem a te korodban.
Ne add fel, határozd el magad, és tegyél is érte! Ne csak várd, hogy a sült galamb a szádba repül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!