Más is észrevette hogy a düh feloldja a stresszt?

A harag, a düh valójában teljesen felesleges érzelem. A düh is, mint a legtöbb nem megfelelő reakcióként jelentkező érzelem, abból a bűntudatból ered, melyet azért érzünk, mert elválasztottuk magunkat az Egyetemes tudatállapottól. Dühöngeni annyit tesz, mint irányításra vágyni, és éppen abból ered, hogy úgy érezzük, kicsúsztak kezünkből a dolgok, vagyis hogy nem vagyunk szinkronban isteni vagy egyetemes életcélunkkal. Amikor elvárásaink fölénk kerekednek és dühösek leszünk, mert valaki nem felelt meg szükségleteinknek vagy elvárásainknak, akkor hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy azok, akiket környezetünkbe vonzunk, tükörképeink csupán. Minden általunk gondolt gondolat okká válik, és okozata bármikor visszaüthet ránk, esetleg épp, amikor legkevésbé számítunk rá. Igazából minden helyzet tükör, ok és okozat olyan közvetlen tükröződése, melyet épp te hoztál létre. Azok, akik úgy tűnik, "kiborítanak", vagy gyenge pontjaidra tapintanak, valójában nem igazi okozói haragodnak. Nekik is tanulniuk kell mindebből. Éppen azért vonzzátok egymást, mert egyformán szükségetek van bizonyos dolgok megtanulására. Ha megfigyeljük, hogyan reagálunk másokra, akkor megtalálhatjuk, milyen régi beidegződések működnek még mindig pszichénkben, és hozzákezdhetünk e negatív minták megváltoztatásához. A harag miatt nem szabad bűntudatot érezned. Oly sok generáción át volt belénk programozva ez, hogy ugyancsak nehéz nem "bepörögni", ha a többiek dühe ránk támad. Ráadásul régóta engedtük, hogy elvárásaink irányítsanak bennünket, és hogy személyes sértésnek vegyük, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy szeretnénk. Az ebből következő sértettség okozza aztán, hogy dühösen kirobbanjunk. Miközben megkíséreljük "újraprogramozni régi dühös viselkedésmintáinkat", meg kell engednünk magunknak, hogy érzelmeink kiszabaduljanak, nem szabad visszafojtani dühünket. Inkább azzal próbálkozzunk, hogy lecsendesítsük reakciónkat, és elmondjuk, milyen érzést kelt bennünk a másik ember negatív kijelentése. Ha a másik továbbra is ordít, bölcs dolog otthagyni és azáltal visszanyerni önuralmunkat, hogy nem reagálunk már erre. Bármely hasonló epizód elején, a legjobb nem reagálni, hanem szeretetet sugározni magunkból. Nehéz dühöngeni, ha az ember mosolyog közben. Mosolyodat lehet, hogy viszonozza majd a másik.

a stereszt a rombolás oldja fel ha másnem vizespalackokat verjél egy vas vagy farúddal a hátsókertbe az a legjobb HAHAHAHAHAHA!!!!! xdxd xdXD