Ennek így nincs értelme. Szerintetek is megöljem magam? Annyiszor gondoltam már az öngyilkosságra, mert nagyon tudok szenvedni lelkileg, és testileg is . Fájdalmaim vannak, de a lelkemből indul ki .

..az hogy nem tudok koncentrálni ,pihenni,kikapcsolni mindig kattog az agyam de ha ott kell lenne valamiben iszonyú megerőltető az odakoncentrálás ,és valahogy olyan mintha ennek ellenére minden kívül állnék. Van mikor elönt a boldogság ,mert tudat alatt is vágyom rá. Ilyenkor nem is konkrét elképzelés jelenik meg a fejben hogy mitől lennék boldog vagy boldogabb ,sokkal inkább egy érzés jön. Igen talán az egész életem arról szól hogy keresem kutatom azokat a helyzeteket amikor meglelem ezt a csodálatos öröm ittas érzést. De nagyon Ritka évente 1 kezem összetudom számolni hogy hányszor van ilyen ,és akkor is olyan mint a titokzatos vendék feltűnik majd köszönés nélkül odébb áll. Iszonyúan szeparált az életem és ezen az erőfeszítések ellenére nem tudok változtatni majd jön ismét a frusztráció a magány. Nem tudok kitörni ebből közönyös népszerüstlenlégből. Oké ott a szűk környezetem de azért az ember mások figyelmére barátságára is vágyna egy koron túl kiváltképp ,a családon kívül. Akkor nyugszom meg leginkább mikor vezetek. Azt nagyon szeretem .DE azt is csak a városban .Pályán nem annyira . És még annyi hogy amúgy egyiszonyú temperamentumos érzelmes szenvedélyes ember vagyok ,aki a jelenlegi életében a szentélyiség-adottságai miatt fuldoklik. Mert a másik oldalon ugye ott a jó erkölcs ami szinte mindentől megfoszt.

A kapcsolatok szerelem sem jönnek össze ,ez is egy ilyen kudarc pontja az életemnek. A barátom is inkább barát a szó legnemesebb értelmében ,mintsem szerelem .És ez is kiborít mert habár ezeket tudjuk mind2en mégis úgy gondolom a tisztességes az lenne ha kilépnék a kapcsiból .DE hát gyáva vagyok .Miért? Mert amikor nem voltam az akkor sem lettem boldogabb sőt. Ördögi kőr.sajnos.