Tiszta stressz vagyok mostanság, és nem látom a megoldást rá. Tudtok erre valami használhatót?

Olyan sok mindenen fel tudom spanolni magam, olyan sok kis semmiségen, hogy nem ismerek magamra. Eddig nem voltam ilyen. Nem akarok panaszkodni, de ez már tényleg, a kopasznak is hajmeresztő lenne.

Például, a férfiak eddig is végigmértek, de sosem idegesített a tekintetük, sőt, nagyon jó néven vettem, most meg egyenesen fel tudnám rúgni őket, szó szerint. Idegesít, amikor mellettem túl hangosan cuppognak párok, amikor mögöttem valaki kopogós cipőben jön. Nem bírom azokat a kölyköket, akik igénytelenül beszélnek, de menőnek gondolják magukat. Irritálnak a vihorászó Barbie-babák és a mosdatlan szagú öregemberektől egyenesen falra mászom. Ennyit az emberekről.

A debreceni helyi buszokat képtelen vagyok megszokni, pedig minden erőmmel azon vagyok, hogy meglássam benne a jót. Irritál a sok bamba ember, aki megáll középen, nehogy a többiek elférjenek mellette... stb. tele van Debi az ilyenekkel (tisztelet a kivételnek).

Néha tényleg úgy érzem, felrobbanok a dühtől és ha nem találok egy "embertelen" helyet.

Küzdök az ellen, hogy ez átvegye fölöttem az irányítást, de sajnos mindeddig eredménytelenül. Minden egyes napom így telik el, ha nem is az egész, de egy része, pedig régebben a legnagyobb álmom az volt, hogy becuccoljunk ide egy községből. Nem érzem jól magam és ezen nagyon szeretnék változtatni. Ti mit tennétek a helyemben? Köszi előre is!

22/L