Csak rám néznek, és máris utálnak! Miért?
22 éves lány vagyok. Nem tudom megérteni, miért, de az emberek mintha állandóan ferde szemmel néznének rám. Én úgy látom, teljesen átlagos, normális ember vagyok, nem vagyok butább, csúnyább, vagy visszataszítóbb, mint az átlag… sőt, van egy-két ember, akik szerint kifejezetten értelmes és szórakoztató tudok lenni. Mégis azt érzem, hogy az emberek hidegebben viselkednek velem, mint másokkal. Nem hívnak meg a közös bulikra, kimondatlanul éreztetik velem, hogy nem kedvelnek. Például nem egyszer megesett, hogy a párommal összefutottunk a fősulin egy-egy közös ismerőssel, akik neki ugyan köszöntek, de csak egyes számban, mintha én ott sem lettem volna…
Persze, nekem is megvannak a magam hibái, de alapvetően egy jóindulatú embernek tartom magam, aki igyekszik megérteni és segíteni másokat. Nem szeretnék én sem tőlük sem többet, sem mást. Mégis folyton azt érzem, hogy állandóan nekem kell tepernem mások szeretetéért, elfogadásáért. Amíg a legjobb formámat hozom, és mindenkivel kedves és jópofa vagyok, addig elviselnek. Csak éppen nem vagyok fontos. Nem oszt, nem szoroz, hogy ott vagyok-e, vagy sem, és nem számít, mit gondolok. Ha viszont egyszer az életben elvesztem a türelmem, és kifakadok, abban a pillanatban elkönyvelnek közveszélyes őrültnek. Régebben, kamaszkoromban tényleg elég komoly dührohamaim voltak, de mostmár éppen ezért igyekszem kontrollálni őket. Azt gondoltam, csak rendesnek kell lennem az emberekhez, és minden megváltozik, de úgy tűnik, így sem szeretnek sokkal jobban. Ez főleg azért esik szarul, mert vannak emberek, akikért tűzbe mennék, és ritka ocsmány érzés szembesülni vele, hogy ők viszont milyen keveset tennének meg a barátságomért.
Megkérdeztem pár barátomat, hogy szerintük mi olyan furcsa és kibírhatatlan bennem. Nem tudtak rá válaszolni. Illetve egyikük megjegyezte, hogy fiús vagyok, és furcsa ruhákat hordok. Régebben tényleg volt egy időszakom, mikor fiúruhában jártam, de mostanában teljesen normálisan öltözködöm. Többnyire bakancsot, farmert és pulóvert hordok. Ennyit számítana a megjelenés…? Értelmes, felnőtt emberek kinézhetnek, csak mert nem festem magam, és nem tipegek tűsarkú cipőben….? Néha már tényleg nem tudom, mit gondoljak.
Tudom, hogy ez így ismeretlenül elég nehéz kérdés, de abban bízom, hogy valaki, aki már volt hasonló helyzetben, kapott már értelmes választ erre a kérdésre, és meg is osztja velem… :)
válasza:én magassarkúban tipegek, csajosan öltözök, de u.ez.
nekem még magyarázatot sem adtak, mikor kérdeztem, csak h á semmi, semmi. -.-
nem hiszem, h akkora selejt lennék, ha 5 nyelven beszélek, külsőleg sem vok csúnya, nem utálatoskodok, v. nagyképűsködök.
én már ott tartok, h nem érdekelnek az átlagemberek.
az "ufókat" :D keresem, azokat az embereket, akiket a többiek kitúrtak, és nem azért, m gázok, v. stikkes az agyuk, hanem minden magyarázat nélkül.
úgy gondolom, velük biztosan jól kijönnék - és talán közsen találnánk erre magyarázatot.
ha gondolod, röptess egy privit. :)
20/L
válasza:velem is ANNNNNNNNYIAN ellenszenveznek, összenéznek, hogy: pff, és nem értem, hogy miért.
az exem barátai se szerettek...
Hisztisnek tartanak, az is vagyok, próbálok megváltozni, de ezen kívül nem tudom mi bajuk velem:S
Jóindulatú vagyok én is, meghallgatok mindenkit, igyexek segíteni és bármiről lehet velem dumálni, viccelődni.
Alapvetően nem vagyok türelmes, de semmi ártékonyat nem csinálok soha.
De nagyon rossz mégis, mert szeretném, hogy szeressenek, szeretném, hogy fontos legyek az embereknek. Nagyjából elégedett vagyok magammal (ezt a hisztis-hirtelen haragú dolgot leszámítva), de néha tényleg egy értéktelen kis szar senkinek érzem magam:(
19/L
válasza:Én is ilyen vagyok.
Én elég átlagosan nézek ki nem hordok hülye ruhákat se olyan normálisan öltözködök. Viselkedésre egy kicsit visszahúzodó vagyok szóval nem vagyok olyan aki 5 perc után már hű de jóban vagyok ezzel meg azzal...szóval egy kis idő után tudok barátsogot kialakítani.
Még sem néznek semmibe. volt amikor nem köszöntek ismerősök pedig láttak nem egyszer történt meg ez.
Én már ott vagyok, hogy nem érdekelnek azok az emberek akik semmibe vesznek. teperni sem fogok csak mert ők ezt akarják elérni, szimplán nem érdekel. Én lassan olyan embereket nem is találok, akikkel jól kijönnék. Amolyan 'ufo' vagyok én is.
Úgyhogy nincs veled semmi baj, csak egyszerűen ne adj mások véleményére. Hagyd őket, hidd el jobb ha nem akarsz mindenkinek megfelelni.
L18
Sziasztok, és köszi a válaszokat!
Hát igen, a ruhakérdés akkor kilőve. :) nem is gondoltam, hogy ilyen egyszerű lesz a megoldás…
1.komment: elküldöm privátban az msn-címem, ha gondolod, vegyél fel, és ott beszélgethetünk. :)
2.komment: hja, gondoltam már rá, hogy a sértődékenységnek és a lobbanékonyságnak köze lehet ehhez a dologhoz. Ebben a kettőben én is elég súlyosan vétkes vagyok. Viszont, ha azt látom magam körül, hogy más emberek vígan leteremtenek másokat, ha rosszkedvük van, és szeszélyből nem mennek el előre megbeszélt programokra, akkor megint gondolkodóba esem… hogy is van ez? nekik szabad, nekem nem…? Arról nem is beszélve, hogy lassan már ott tartok, hogy ha ordibálni akarok, azt egyedül, és minden emberlakta településtől 50 km távolságra teszem meg… nehogy már megbántsak valakit. Mégis állandóan sikerül…
3. komment: igazad van, nem szabad adni az emberek véleményére. Sokszor már én sem teszem, inkább még rá is teszek egy lapáttal, ha látom, hogy furcsán néznek valamiért. Viszont ennek következményei vannak. A régi gimimben pl. már látni sem akarnak, csak mert úgy beszéltem, és úgy öltöztem, ahogy nekem tetszett. Pedig ezt leszámítva semmi megbotránkoztatót nem csináltam. 1-2 kivétellel még a tanárok is utáltak, pedig én tettem a legjobb érettségit az évfolyamban. Szóval itt ezért próbálom egy kicsit „moderálni magam”… csak annyira, hogy ne lógjak ki nagyon. De úgy néz ki, van valami, amit ösztönösen megéreznek rajtam az emberek… és akármennyit gondolkodom rajta, nem tudok rájönni, mi lehet az.
válasza:(3.vagyok)
Tudod , az igaz, hogy ha lesz@rod annak van következménye. De aki ezek alapján csak úgy ítélkezik, azzal nem érdemes foglalkozni. Engem legtöbbször még az sem érdekel, hogy mi a következménye, vagy hogy ezek után hogy fog rólam gondolkozni. Aki engem semmibe sem vesz annak a véleménye nem igazán érdekel. Úgyhogy vehet ugyanúgy semmibe meg nézhet levegőnek ha egyszerűen az ilyen emberek véleményére nem adok.
Plusz azzal érdemes barátkozni, aki nem ítélkezik feletted, h ogy hogy vagy öltözve. Vagy ha nem néz le csak úgy ismeretség nélkül. Az ilyennek a barátsága többet ér. És nekik jóesetben meg sem kell felelnünk, mert az ilyen emberekkel vagyunk igazán teljesek- ezért gondolom úgy, hogy nem kell nekik kényszerből megfelelnünk , mint a tömegnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!