Miért érzem ezt? És miért utálnak ezért mindenhol?

Gyűlölöm az embereket,beleértve magamat is.A mostani társadalom rohad és bűzlik a kétszínűségtől és a megjátszástól.Egymás becsapásábal leljük örömünket.Én ezt mélyen megvetem és elítélem,én mindíg tisztességes voltam,de mikor megosztom ezt a véleményt másokkal,közlik hogy te beteg és rémisztő vagy...(szerintem mindenki vagy legalábbis majdnem mindenki megérdemelné h világvége legyen)Senki nem mert a szemembe nézni,és mikor rákérdezek h miért nem,azt mondják hogy az elemi gonoszságot látják a szemeben és az egész lénymeben,az emberiség iránti tömény undort. Nem értem hogy miért érzek így,de kezdem unni hogy mindenki fél tőlem (lány vagyok)...Szerintem néhány ember nem érdemli meg hogy éljen.Persze tudok normális,megértő barát is lenni,és el tudom nyomni magamban a késztetést arra hogy utáljak valakit,és nem értem miért utálnak akkor is ha normális vagyok...Vajon mivel ilyesztek el magam mellől mindenkit?(nem pusztán "nem szimpatikus,inkább hagyom a fenébe"módon,hanem igazi "nem merek a szemedbe nézni,és ha mégis halálra rémülök attól amit ott látok" módon?)