Normális ami velem történik?

Kamaszkor...Menj el pszichológushoz!

Linkelj egy képet és megmondom h télleg az vagy-e vagy nem. :) 15/F

Ez nálam is így volt kamaszkoromban. Hajlamos voltam túldramatizálni a dolgokat. Például utáltam az orromat, én is sírtam miatta, pedig egyébként semmi különösebb baj nincs vele így visszanézve. Most 19 vagyok, és már teljesen jól érzem magam a bőrömben, lett önbizalmam, voltak barátaim, most is van egy 2 éves kapcsolatom. Szerintem sokan átmennek ezen ebben a korban.

Hiszed vagy sem én 14 évesen pontosan ugyanezt csináltam. Napiszintem mondtam anyukámnak, hogy most meghalok, megkéne halnom, a fejem is tiszta sápadt volt meg feketébe jártam inkább ráadásúl mindenkit szépnek láttam csak magamat nem, gyűlöltem magamat. Most, nem sokkal, de 3 évvel később (ha nem is szeretem még mindig magamat) semmi pénzért nem lennék "öngyilkos" jó az ahogy van. Gimnáziumban, meglátod, minden meg fog változni :) Ez egy természetes "szakasz" a tinikorszakban, legalábbis nálunk, ezekszerint :D

én régen csak azért jártam lehajtott fejjel az utcán, mert lány létemre féloldalas szőke hajam volt (most is az van), és nem annyira voltam kíváncsi az emberek reakcióira... most már tök poén látni, hogy milyen fejeket tudnak vágni :D

Én is 14 éves vagyok és lány és nálam is hasonló, de nekem nem csak a kinézetemmel van a baj, hanem, hohy egyszerűen haszontalannak tartom magam, és úgy érzem, nem tudok kiemelkedő lenni semmiben. Én nem merek nappal sírni, ezért az éjszakát sírom végig. őszintén már csak azért várom a gimit, hogy legyen már egy barátom, vagy fiúm.