Úgy érzem, nincs értelme az életemnek? (hosszú)
hát, ez hosszú lesz, de elkezdem.
szóval...16 éves lány vagyok, és úgy érzem hogy EGYÁLTALÁN semmi értelme nincs az életemnek. már az általános iskolában rengetegszer voltam szomorú, mindig csak csúfoltak. tudták, hogy érzékeny vagyok, és annál jobban piszkáltak.idén kezdtem a szakközepet (évvesztes vagyok)
eleinte minden jó volt. népszerű voltam. aztán előbb-utóbb rájöttek a többiek, hogy milyen vagyok. olyan, aki mindenkiben megbízik, mindenkivel kedves, és jól át lehet b**ni. rájöttem, hogy barátaim nincsenek. bezzeg a sok kétszínű, hazudós szemétládának....az iskolában sosem vagyok egyedül. de hogy miért? azért, mert mindig becsatlakozom valahova beszélgetni. de tudom, hogyha én ott vagyok, akkor úgyis visszafogják magukat, és nem mondanak el semmi titkot (pedig én oooooolyan pletykás vagyok -.-), vagy elkezdenek röhögcsélni és valamivel kigúnyolni.
az önbizalmam mindig nagyon kevés volt. rengeteget foglalkozom a külsőmmel, állítólag szép is vagyok(fiúk mondják), de mindig bennem vannak a régi piszkálódások. sőt, most már ha valaki bókol, akkor is csak azt hiszem, hogy jól át akar verni...ha egy fiú közeledik, akkor is.
ha már a fiúk közeledéséről van szó, akkor pedig a legjobb az egészben, hogy beleszerettem egy fiúba, aki kétlem, hogy viszonozná az érzéseimet. ha csak ő lenne nekem, de ugyanúgy nem lennének barátaim, a szüleim se szeretnének, és az iskolában is ugyanúgy rossz tanuló lennék, már akkor boldog lennék. teljesen sikerült magába bolondítania. vagyis, nem is bolondított. csak egyszerűen a megismerkedésünkkor rájöttem, hogy ő az a fiú, akiről már régóta álmodok, kívülről-belülről.
a család... na igen, még ez is a gond. kétlem, hogy bárkinek is hiányoznék. húgommal majdhogynem megöljük egymást, apám és anyám pedig állandóan veszekednek velem, de ha nem baj, inkább nem írom le hogy miket szoktak csinálni. legyen elég annyi, hogy nem szeretem őket.
a jegyeim...vannak tantárgyak, amiket szeretek. az angol és a francia nagyon jól megy, de a többi... matekból, fizikából és kémiából pedig bukásra állok. pedig valamennyire szorgalmas vagyok, és igyekszem is. kérem anyámat, hogy magyarázza el nekem a matekot, első reakciója az, hogy úgyse tudja elmagyarázni, aztán pedig ha mégis ráveszem "de hát ezen mit nem lehet érteni?" és próbálja elmagyarázni, de közbe érzem a szavaiból, hogy mekkora egy sz*r vagyok, és már oda se figyelek...de ha próbálok odafigyelni, akkor sem értem.
sokat gondolkoztam már az öngyilkosságon, de vallásos vagyok, és nem szeretném csak így eldobni az életemet. tudom, hogy még fiatal vagyok, de minden annyira kilátástalan... az iskola, ahova most járok... utálok ide járni, de az idejárásnál is jobban utálom a tényt, hogy évekig arról ábrándoztam hogy ez legyen a sulim. nem szeretném magamnak belátni, hogy tévedtem. de nem köt ide semmi. de máshová sem szeretnék járni. nem szeretnék még 5 évet ezekkel az emberekkel eltölteni, mert már megbélyegeztek, és nem szeretnének velem barátkozni. leginkább ausztriába szeretnék menni tanulni,mert közel lakom a határhoz, de nincs ilyesmire pénzem,és németül is csak kicsit beszélek. a fiú, akit szeretek, még ha nem szeret viszont, akkor sem szeretném itt hagyni, mert én szimplán ha csak meglátom, akkor is elönt a boldogság. nem tudom mi legyen. nincs erőm élni egyáltalán...
nekem csak egy dolog van, amit tényleg szeretek, és az a vásárlás. tudom, most nevettek. de nekem nincs olyan, hogy felhívom a barátnőmet hogy gyere, menjünk ki a városba. nekem nincsenek barátaim. nem űzök semmiféle sportot (nem is szeretnék), nincs hobbim.
szerintetek mit csináljak?:/
válasza:Lehet, hogy fájni fognak a szavaim, bár elsőre csak annyit akartam írni, hogy sokan éreznek hozzád hasonlóan, mert ez hozzátartozik a kamaszkorhoz. De ahogy írtad a jegyeidet, hogy semmi hobbyd nincs stb. Nos, én gyakorló tanár vagyok, és mélységesen el vagyok képedve a mai kölykökön és az iskolához való hozzáállásukon. Az elsődleges dolgod az lenne, hogy tanulj. Nem tudom mivel foglalkozol órán, de ha odafigyelsz, mindig ott a felszerelésed és otthon is foglalkozol vele, nem hiszem hogy bukásra állnál, pláne ennyi tárgyból. (ugyanis sokan pofáznak, alszanak, telefonnal szórakoznak órán, és manapság már nem sikk jól tanulni)
Akinek nincs hobbija és érdeklődési köre, az lelkileg elég sivár ember, nem tud miből feltöltődni, a saját boldogsága mindig mástól függ, ennél fogva tehetetlennek érzi magát egyedül. A hobby az a dolog, ami a kedvtelésről szól és kikapcsolja az embert, nem kizárólag a röhögés meg a plázázás a csajokkal. Ha érdeklődni sem érdeklődsz semmi iránt és nem is tanulsz, nos akkor túl okos felnőtt sem válik majd belőled, ami megint csak szűkíteni fogja a baráti palettát.
A plátói szerelem teljesen normális, de az ember nem 16 éves korában szokta megtalálni a nagy Ő-t, sok nagy őd lesz még, és az sem garantálja a boldogságot. Én azt mondom, hogy kapd össze magad és tanulj, akár valaki olyannal aki érti, mert ha ilyen szar eredményeket produkálsz nemhogy barátaid nem lesznek, de se munkád se végzettséged, és ez halálosan komoly. Ha az én gyerekem így tanulna, én is ki lennék akadva, és a szülő nem tanár. Valószínűleg vannak még egyéb zavaró dolgaid amiket te nem veszel észre magadon de mások igen
válasza:folyt.: ettől függetlenül nem reménytelen a helyzet, de persze hiába pofázza az ember egy 16 éves gyereknek, hogy mi a fontossági sorrend, nem fogja fel milyen fontos a jövő.
A boldogságot ne mástól várd, hanem magadtól!
26/L
válasza:Hát ugyan az van veled mint ami velem volt, /és részben van is/ csak én srác vagyok.
Szerintem ha megteheted, menj el másik suliba, ha itt nem érzed jól magad, elölről kezdhetsz mindent, ami sokat segít, sokat számít a környezet. Tudom, hogy az én problémámon segített volna, mert olyan lárva embereket csak az akkori osztályomba láttam eddig.
"népszerű voltam. aztán előbb-utóbb rájöttek a többiek, hogy milyen vagyok. olyan, aki mindenkiben megbízik, mindenkivel kedves, és jól át lehet b**ni"
Na hát igen. Ugyan ez volt velem is. Én azt tanácsolom, hogy nagyon gondold meg hogy kinek, mit mondasz. Ne bízz meg senkiben, addig amíg teljesen ki nem ismerted az illetőt. Így is lesz olyan aki átbasz, de jóval kevesebb.
A srácot is próbáld megismerni jobban, ha tényleg olyan mint amilyennek gondolod akkor próbálj közeledni felé. Ha nem érdekled ne foglalkozz vele, felejtsd el, különben csak még szomorúbb leszel.
Mivel nem ismerlek annyira, nem biztos hogy a szüleid nem jogosan veszekednek veled, de a matekos sztoriból kiindulva azt mondom, hogy sz@rd le őket. Ők is se foglalkoznak veled, és türelmetlenek. Nem minden ember alkalmas szülő szerepre, sajnos ezt tapasztalom én is.
Tanulni meg tanuljál, így ha eljön az ideje olyan szakmát tudsz választani, amit szeretnél és ami érdekel, és nem fog az meggátolni benne, hogy nem foglalkoztál a tanulással (mint én). Kémiát szerintem meg lehet tanulni, be lehet magolni. Ha matek és fizika nagyon nem megy menj el egy magántanárhoz, szüleid úgy is kifizetik ha nem akarják hogy megbukj.
Hobbi viszont kell minden embernek, nekem ez a sport lett, és ez változtatta meg az életem, de ha nem hát nem.
Olvass, vagy csinálj valamit ami érdekel, így elfoglalod magad és nem a problémáidon agyalsz.
Remélem segítettem valamit.
19/F
válasza:23:43 -vagyok
Még a tanárnak üzenném, hogy eléggé általánosítva beszél mindenről, mint a legtöbb ember. Illetve, szerintem az nevelés kérdése, hogy a gyerek mennyire "foglalkozik a jövőjével". Én ahhoz szoktam, mint a legtöbb gyerek, hogy mindent megkap és semmiért se kell tenni semmit. És ha ebben nősz fel leég nehéz magadtól ezen változtatni mivel ez határozta meg az eddigi életed..
Lehet a mai fiatalokat szidni, de a mai tanárok is botrányosak. Mióta annyira levették a követelményi szinteket a tanárképzőkben, mert kevés volt a tanár, azóta 100ból 1 olyan fiatal/középkorú tanár van, aki tanítani is tud. Az OK, hogy az osztályban fekszenek egy páran a padon, de ha az egész osztály sz@rik az egészre, az már a tanár hibája. Tudod mit csinálnak a tanáraim 99%ban? Bejön felolvas valamit monoton hangon, és kimegy. Nem magyaráz, ha kérdezed kitér a válasz elől, nem teszi érdekessé a tantárgyat stb. Nem tanítanak az iskolában, csak megmondják, hogy mit magolj be ahhoz hogy átmenjél, az hogy meg is érted az már más kérdés.
Bár ez nem ide tartozik, csak elég lenézően, megvetően írtál a fiatalokról, és szeretném jelezni, hogy a mai tanárokról is lehet elég "szép" dolgokat írni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!