Miért nem tudom abba hagyni a sírást, a hisztérikus zokogást, miért akarok szakítani?

Fogamzásgátlót kezdtem szedni. A gyógyszer az első szemtől véd a nem kívánt terhességtől, de én nem akartam rögtön, meg akartam várni a hétvégét, amikor együtt alszunk a párommal, mikor összebújunk utána. Azt akartam, hogy mikor először bennem élvezhet el az különleges legyen. Ma idejött, mert elkísért egy orvoshoz, tudtuk, hogy negyed óra múlva el kell majd menni. Ő mégis levetkőztetett, simogatott, aztán mikor már bennem volt gyorsa vette az ütemet, és 2 perc alatt elment, én persze nem, de ez most nem is fontos. Belém élvezett. Én nem tudtam mit kezdeni magammal, rám jött a sírás, zokogni kezdtem, aztán ordítani, elküldtem, undorító dolgokat mondtam rá, amiket egyenlőre még nem bánok, de majd biztos fogok. Azonnal zuhanyozni mentem, undorodom a gondolattól, hogy egyáltalán hozzám ért. Pedig ő a szerelmem, közös életet terveztünk. Miért vannak mégis ilyen érzések bennem, miért sírok azóta is?