Miért utálnak? Mit tehetnék? És hol szerezhetnék barátokat?

17 éves lány vagyok. Gimibe járok. Utál az osztályom. Pontosabban egykét gyerek, a többi meg velük röhög. Kezdem azt hinni, hogy tényleg én vagyok rossz, általánosban sem szerettek. Ott az volt, hogy én voltam a legjobb tanuló. Itt átlagos vagyok a sok zseni között... Sosem ártottam. Nem bántottam, nem csúfoltam, röhögtem ki egyiket sem, nem árultam el, nem "köptem" be, nem állok szemben. Ha kérdezem, nem mondanak semmit. Azt szajkózzák csak, hogy lógok. Van problémám, ami nem rájuk tartozik, igazolásom is van róla. Ha megmutatom, akkor: ilyet mindenki tud szerezni. Ha nem háziorvostól van, akkor már nem tudnak semmit... Pont azok mondják, akik gondolnak egyet és fociznak nyelvóra helyett stb. Nem akarom, hogy mindenki szeressen. Az bajom, hogy nem ülhetek le melléjük a padra, mert pfúúj (és akkor arrébb ugrik, mint az oviban kb). Nem merek bemenni egy órára, ha késett a vonatom, mert mindenki felhördül... De kéremszépen 18 évesek! Az illetőknek azért már 5 cm-s műkörme van, azt ígérgetik 16 évesen a barátjuknak, hogy többször nem csalják meg, a fiúk meg cigiznek, menők és nagyok... Nem vagyok ronda sem, sosem csúfoltak ilyennel. Gondoltam mindenre. Arra, hogy 2 évig az o.társammal voltam, de már előtte sem kedveltek... Vagy a szakítás miatt. De soha baj, sírás, veszekedés nem volt. Azt is hittem, azért mert nem vagyok jó. De 4-es az átlagon tanulás nélkül. Miért baj az, hogy más vagyok? Nincs műkörmöm, nem tapiznak a fiúk, nem sírok előttük, nem vagyok benne semmi rosszban, kicsit csendes vagyok. Viszont nem bírom az igazságtalanságot (meg is mondom), szóval, azért van bátorságom. Nem hülyülök, mert nem látom értelmét. Őszinte vagyok, nem bájolgok. Nem akarok kipróbálni minden fiút, és nem fekszem le az első randin. Nem a shoppingolás a hobbim, hanem a kutyázás, olvasás és a zene... Mindig csak piszkálnak, megalázni nem tudnak, mert egyszerűen nem figyelek. Talán az zavarja, hogy nem érik el amit akarnak? Azt vettem észre, hogy a felnőttek, és akik nem ismerik az iskolai elképzeléseket, azok nagyon kedvelnek. Főleg a felnőttek. Sokszor akik jóban vannak velem, olyanokat osztanak meg, amit senki másnak. Kutyázni nem tudok csak a táborban, mert itt nincs normális kutyaiskola, és felnőtt könyvtárba járok. Buliból (mert imádom az ilyesfajta zenét) elég nekem az iskolai, egyébként is tapasztalom, hogy ott nem túl intelligens a társaság. Van pár "barátom" netről, de vallom, ez nem az igazi. Hol tudnék még barátokat találni? Szerintetek is én vagyok a hibás? Mit csinálok rosszul? Mit kéne tennem? Én hajlandó lennék változni, de megalkuvásra, megalázkodásra, utánzásra nem. Velem van a baj?