Mit tehetnék? Hogyan tudnám jó irányba terelni az életemet? Mitől múlna ez el?

Akármilyen új helyzetbe kerülök, vagy akármilyen régi, de félelmet keltő helyzetbe, mindig van bennem egy belső, megálljt parancsoló érzés, ami azt sugallja, hogy én semmire sem vagyok jó, semmire sem vagyok képes és inkább hagyjam ki, ne is próbáljak vele szembe nézni. Mindig megijedek a kudarctól, főleg attól, hogy mások kinevetnek majd miatta. Ez megbénít.

Szinte minden helyzetben görcsölök, stresszelek. Abszolút nem bízom önmagamban. Mintha minden pillanatban életveszélyben lennék, úgy élem meg a dolgokat, amik körül vesznek, amik normális tinédzsereknek semmi akadályt nem okoznának, azon én halálra izgulom, stresszelem, idegeskedem magamat.

Ez néha még őrjöngésbe is átmegy. Teljesen kiborulok, vagy sírva fakadok emiatt a helyzet miatt.

Sosem szerettem önmagamat, mind külső, mind belső jellemzőimet utáltam/utálom.

egy (életkorilag) majdnem felnőtt lány