Most mi lesz? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )

Úgy érzem hogy senki se szeret.A "legjobb barátnőm" úgy érzem lenéz engem.És látni hogy őt imádja mindenki barátkozik szerez magának új barátokat..ettől még jobban elkezdem magam stresszelni hogy mi lesz ha egyedül maradok. Mindig azt érzem hogy az emberek terhére vagyok.Visszahúzódobb típus vagyok.De belül,legbelül érzem hogy szerethető vagyok.Mert aranyos meg segítőkész vagyok.De valahogy nem tudok kibontakozni az új osztályba.A lányokkal még elvagyok.De pár fiúhoz nem merek hozzászólni.Azt érzem hogy kezdek befele fordulni.Minden hétfőn azt várom hogy legyen már péntek este és otthon lehetek egyedül a szobámba.Ahol senki nem bánt.Nem tudom mi történik velem.De ez nekem nagyon rossz.8 éven keresztül alakult ez ki.Mindig leszóltak hogy milyen duci vagyok meg egy nagyon picit aszimetrikus az arcom.Úgy érzem hogy én vagyok a világ legrondább embere.De persze vannak olyan emberek akik azt mondják hogy dehogyis nagyon szép vagy meg minden.Én tényleg mindent megteszek azért hogy szép legyek.Sminkelem magam,divatos cuccokba járok,ápolom a hajam,alapozó meg minden.És akkor ez miért van?A visszahúzódó emberek erre vannak ítélve? Nagyon nehezen nyílok meg az embereknek.Félek tőlük.Úgy érzem hogy ha a legjobb barátnőm nincs mellettem hogy egy nulla vagyok.Nagyon nagyon függök tőle.Mit tegyek.Nagyon belefáradtam már.:(