Segítség, Mit csináljak?

Kamasz vagy és ez nehéz, mindent nagyobb intenzitással élsz meg. Az élet se most, se később nem lesz könnyebb, egyszerűen meg kell változtatnod a hozzáálásodat. Nekem sem volt könnyű gyerekkorom, sokat mentem én is haverokkal, de azt ne feledd:

Mostanában bizonyították be, hogy a kamasz agy olyan változáson megy keresztül, hogy amit ilyenkor teszel, az fogja irányítani az egész életed, ergo, ha csak a linkeskedéssel, bulival foglalkozol, arra fogsz majd mindig vágyni. Attól még lehetsz később normális ember, aki dolgozik és eltartja a családját, de nehezedre fog esni, mert más égett bele az agyadba.

Mint te is mondtad, segítséget nem kapsz mástól, hacsak nem mész el pszichológushoz, ami egyébként igen hasznos, és oda nem csak a hülyék járnak, pár beszélgetéssel akár megoldaná minden gondod. Kire számíthatsz? Magadra. Próbáld meg megértetni magaddal, hogy most a kamaszkor miatt ilyen nehéz minden, de nem engedheted el magad, ha nem akarsz emiatt szenvedni később.

Jó, persze, bulizzál, de ne spurizz, meg bogyóz, meg stb... Mindent csak ésszel!

A fiatalnak nincs joga bulizni csak azért mert fiatal. Ez sztem egy kivételes engedmény azért, mert cserébe nyújt vmit otthon. Tanul, segít a ház körül, tisztelettel van a szülei felé, és jobbára szót fogad. Ha ez megvan, akkor jutalomból kaphatsz egy kis szórakozást. Nálunk ez így működik, pedig még csak ovisok a lányaim. De pl. tévét se nézhetnek orrba szájba azért mert még gyerekek, és jár nekik. Ha jók voltak és megérdemlik, akkor ok.

17 évesen nem egyszerű az élet, ezt belátom, nekem sem volt mindig minden jó, ami adatott. De egy kicsit talán nézz magadba, hogyan tudnád a környezeted véleményét is jobbá tenni rólad, illetve nincs-e vmi igazságalapja annak, hogy piszkálnak. Biztos nem hobbyból teszik.

A változást neked kell elkezdened a saját életeddel kapcsolatban is, csak utána várhatod el, hogy mások is változzanak...

"egy fiatalnak joga van minden hétvégén elmenni bulizni..."

Az igen. És a kötelességekkel is ennyire tisztában vagy?

"...azért fiatal"

Nem. Azért fiatal, mert a születési dátuma és a mai nap közt még csak 17 évnyi idő telt el. Ez senkit nem jogosít fel semmire, mint ahogy az öregeknek sem jár _CSAK_ a koruk miatt tisztelet.

Teljesen megertem a helyzetedet! Ne keseredj el! Elosszor is probalj meg egy picivel tobbet tanulni, ha jobbak a jegyeid akkor Anyukadek is normalisabban fogank hozzad allni es a lelkiismereted is jobb lesz! Ezen kivul talaj ki magadnak valami hobby-t ,peldaul menj el sportolni. Jobban fogsz tole kinezni es a kedved is jobb lesz. Sott talan meg baratokra is talalsz!

A bulizas tok jo dolog, csak ne ez eltessen. Szedd ossze magad, nem kilatastalan a helyzeted.....probald meg kigyurni magad vagy valami, igy a csajoknal is nagyobb sikert aratsz! Fel a fejjel, nagyon szurkolok neked!

25/L

Szia!

Én egy 15 éves lány vagyok, de megpróbálok Neked egy nagyon normális, korrekt választ adni. Én sem vagyok túl jóba apával nem kíváncsi rám, soha nem is volt az, nagyívben elkerül, és ez nekem nagyon fáj, mert bár már "megszoktam", teljesen az ilyet nem lehet!Hétvégére magához sosem vitt el, volt mikor már nagyon hiányzott, én meglátogattam, de ő elment aludni:(.Elég gyakran csinálta ezt.Édesanyámat én is nagyon tisztelem,nagyon szeretem, bár sajnos mostanában nem mindig a régi sajnos a munkahelye miatt sokszor türelmetlen, ekkor vagy nagyon magasra felemeli a hangját vagy inkább elvonul facebook-ozni hogy ne rajtam és a testvéremen töltse ki a mérgét(amúgy egy nagyon jó ember, rengeteget adakozik, szereti az állatokat és az embereket....).Nagyon szeretem.

Mióta jobban erősödött a hite, azóta nekem is könnyebb.:)

Már csak néha türelmetlen, régen többször is az volt.

A nagymamám és a nagypapám apai ágról fel sem köszöntöttek születésnapomon:S.

Az anyai nagymamámat nagyon szeretem, de sajnos minden nap kapok tőle egy kisebb lelki döfést(pl.türelmetlen, kaffog a kishugommal....).Nem szereti a hugomat, pedig én nagyon szeretem!Keresztanyám:borzasztóan irigy rám!Amit az életben ő nem tudott megvalósítani, azt valószínűleg én mind megfogom ha Isten elég erőt ad hozzá!:)

Az unokatesóimat imádom.:)A nagynénémet is nagyon szeretem.A dédimet imádtam, de sajnos meghalt.:S Iszonyatosan hiányzik.Sokszor szoktam Neki mesélni este hogy mi történt velem a nap során.:)Anyukámnak azért sincsen mindig rendben a lelkiállapota, mert a nagymamám egyáltalán nem olt jó édesanya, a testvérével anyukám sosem jött ki jól, az édesapja állandóan kaffogott, semmit sem foglalkozott vele,a dédikém volt az egyedüli neki a világon, egy kincs volt számára.(még mindig az).

Szóval a családot nem válogathatjuk meg.:)

Mindezek ellenére szeretem a családomat, azért, mert néha piszkál a tesód még nagyon szeret téged!:)

Ha leteszed a cigit, akkor azzal jobban jársz.:)

Barátok terén úgy érzem a legszerencsésebb vagyok, a fiúk is általában megnéznek, "vonzódnak" hozzám, bár sosem volt még barátom.(Az igazi kamaszkori szerelemre gondolok.)

Honnan tudod hogy utálnak azok a lányok?:)

Nem is biztos.

Fel a fejjel, javíts egy kicsit a tanulmányaidon, a kapcsolat pedig majd jönni fog, lehet épp ma találkozol azzal a lánnyal, akivel nagyon sok ideig, akár majd össze is házasodtok.:)

Sok sikert!(Találj értelmet az életben.)

Nekem a hit és az állatok, Neked? :D