Miért nem voltam sose normális kamasz? És miért nem vagyok most se normális fiatal?

Mi ezzel a baj? Mit látsz te ebben olyan nagy gondnak? Ha nem akarsz rocker lenni, akkor miért kételkedsz magadban(cím)? Ellentmondások.

Amugy tény, hogy sokan divatból csinálják, ezért aztán engemet meg még úgy sem érdekeltek az ilyen dolgok mint tégedet. Nem foglalkoztam másokkal, te se tedd. Azt csináld, ami neked tetszik. Hidd el, nem vagy egyedül. Csak míg rocker fiatalból az országban van 500ezer, addig pl. festeni szerető fiatalból 3000. Csak példa volt. Biztos érdekel valami, hát csináld azt, és keress hozzád hasonló embereket. Nem vagyunk egyformák! f

:))

Szia!

Azok alapján amit leírtál, és ahogyan megfogalmaztad, azt tudom mondani, hogy teljesen normális van, és egy 20 éveshez mérten, tökéletesen reálisan látod a dolgokat. :D

Nagyjából hasonlóan gondolkodtam én is, és úgy gondolom normális ember lett belőlem.

Amiket mondanak a kamaszokról csak általánosítások, amit a sok különféle egyedről összekombináltak. Biztos vagyok benne, hogy pont úgy van itt is mint a csecsemőnevelési szakkönyveknél, hogy amiről a könyvekben írnak,az a szabványgyerek, és olyan lényegében nem is létezik. Óriási egyéni eltérések vannak. Ha a környezetedben végigkérdeznél 20 embert ezekről a témákról rájönnél, hogy ők is pont nem felelnek meg a szabványnak, csak másképp mint te. :)

Az nem baj, hogy nincsenek világmegváltó terveid. A világ már meg van váltva 2000 éve, Jézus elintézte, nem a te feladatod. Elég ha egy jó munkát keresel magadnak, egy jó férjet, és alapítotok egy szuperjó családot. :)

Nem muszáj csoportokhoz tartozni. Elég ha van családod, és néhány barát, akik hasonlóan gondolkodnak mint te, akik elfogadnak olyannak amilyen vagy, és akikre mindig mindenben számíthatsz. Alakítsd ki a saját elképzelésed a dolgokról. Nem kell mindenben kockának lenni. benned ez a csodálatos, hogy egyedi a világképed. És máris van egy okod az optimizmusra, hogy te vagy a legcsodálatosabb 20 éves lány, aki így és így látja a világot. :)

Hidd el, saját magaddal kell kibékülnöd elsősorban, és azonnal szebb lesz az élet és derűsebb a jövő. :)))

Valószínűleg érettebb vagy kicsit a korosztályodnál, is kihagyod a pofáraesések és kiábrándulások időszakát. A normális fogalma pedig igen tág. Ha neked az a normális, hogy vki pl. rokker és úgy öltözik, úgy gondolkodik, és tesz a világra, akkor valóban nem vagy normális. Vagy itt vannak pl. az emósok, vagy kik, akik totális halálkultuszban élik az életüket, olyanok, mint a hullák, depisek, és olyan pesszimisták, hogy még életcéljuk sincs.

Ha innen nézed jobb, hogy nem tartozol csoportokhoz. :D

:)

Engem mindig azzal szekáltak, hogy nincs kialakult zenei stílusom. A korosztályom végigment sok-sok irányzaton, tele voltak mindig az aktuális szuperzenék posztereivel, én meg sokszor az se tudtam miről beszélnek. Sok szám volt ami tetszett, szeretek táncolni a mai napig is, de sosem voltam rajongója egy előadónak sem, sem színészeknek, vagy filmeknek. Lényegében a nevüket se tudtam megjegyezni soha. :DDD