Kivel fordult ez elő?

A ,,nem sikerült" az teljesen más szitu. Nem sikerülhet a tovább tanulás miatt (pénz) és a tanulási átlagtól.

A ,,vagy már nem is érdekelt" dolog, hát az pedig mindenkivel előfordul legalább 1x :)

4-9 éves koromig divattervező szerettem volna lenni. Ugye a lányok nagy álma. aztáán cseperedtem.. Sok durva, kemény dologba bele keveredtem, és a tanulmányi eredményeim miatt az osztályfőnök matek szakos iskolába engedett felvételizni, de akkor már rég elfelejtettem a kisgyermek álmaimat.. 2 évet és 2 hónapot abban a bizonyos iskolában töltöttem és egyszercsak meguntam.. Már 11.-es voltam..

ÉS jött a szikra, hogy divattervező, felvételiztem egy művészeti és ruhaipari suliba.. Felvettek. ÉS most divattervezőnek tanulok. Varrtam már egy szoknyát, egy nadrágot, most egy egész öltöztetet készítek.. Imádom.

Hosszú évek kitérőjét tettem meg, de végül oda lyukadtam ki amit egyszer elhatároztam. Most 10.-es vagyok, önhatalmúlag lefokoztam magam egy évvel, október elején még 11. most pedig már 10.-es vagyok.

Sose tágíts a felől amit egyszer elhatároztál.

Ajánlok egy írót és két könyvet: Torey Hayden: Szellemlány ; Egy gyerek

Ő egy gyermekpszichológus, aki pedagógusként kezdte. Két nagyon érdekes esetet tár fel könyveiben, amikben speciális osztályokban tanít. Ezt Magyarországon GYP azaz Gyógypedagógiai osztályban tanított.

Ha tanárnak szeretnél elmenni én ezt ajánlanám, iszonyatos nagy hiány van ebben a szakmában, a speciális igényekkel élő gyerekek nem kapnak megfelelő ellátást, a kevés tanító miatt. Ha bennem lenne kitartás evvel a szakmával kapcsolatban ÉN biztosan speciális osztályba tanítanék.

- Mi a különbség a pedofil és a pedagógus között?

- A pedofil szereti a gyerekeket.

Neharagudj de ezt nembírtam kihagyni!!!

Probáld ki magad hogy milyen lenne ha taníthatnál!!!!

Ismertem egy csomó fiatal tanárt a nagyja szereti a munkáját ész szeretnek tanítani...

Írigyellek hogy ilyen korán van elképzelésed!!!Nálam az volt a baj hogy nemtaláltam a helyemet a világban de 24évesen megjött az eszem és szerencsés vagyok hogy sikerült szakmát csinálnom!!!Nem volt könnyű dolgom és meg is dolgoztam érte és azóta is szeretem a munkám ha megyek dolgozni akkor nem fonnyadt arcal megyek hogy hú még egy szar nap...hanem megyek nekilátok és egyzserűen élvezem és az idő hamarabb eltellik,,,a szarnapo k csak már a hangulatomon ütnek ki és nem munkámon!!És így az évek is gyorsabban telnek és azért egy picit boldogabb vagyok úgymond!

10es vagy szóval neked még nincsen késő!!!

Sokat kell nagyon tanulnod a tanárképzőhőz!!!Dehát hol repül a sült galamb az ember szájába???XD

Légy elhívatott és a cél legyen mindig a szemed előtt és tegyél meg minél többet érte hogy megvalósítsad!

Sok sikert és kitartás!!!

Ha biztos vagy valamiben és megteszel minden tőled telhetőt akkor biztos hogy sikerülni fog.

Manapság már egyre kevesebb az elhivatott tanár, szóval ha van valaki aki tényleg ezzel szeretne foglalkozni az semmikép se adja fel;)