"Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs. Aki másokat legyőz, erős. Aki önmagát legyőzi, hős. "?

15:17 vagyok

LastOne.Left

1

nincs univerzális igazság az emberiség teljesére, mert mind különböznek valamiben. és egy szellemi fogyatékos is ugyanúgy ember, mint egy csecsemő, vagy professzor. sőt, bizonyos dolgokban az állatok intelligensebbek nálunk. de ettől tekintsünk el. tehát az emberiség mint nagy halmaz, azon belül főbb tulajdonságok, amik egyeznek, mint egy nagy halmaz. arra lehet valamiféle igazság. de az már nem univerzális ez emberiség egészére nézve. ez egy nagyon fontos gondolkodási vonás, a nyugati civilizációkban rendszerint figyelem meg ezt a hibát. egyszerűen nem képesek részegészben gondolkodni, csak feketefehérben. a legtöbb félreértést ez adja.

példának ott van a biblia, ami erkölcsi útmutatást ad, hogy szerinte hogy jó. az emberek többségére igaz lehet, de egy meleg, egy jelleméből adódó hitetlen, vagy szapora/csalfa ember nem tudna olyan szabályok szerint élni (leszámítva azokat a szó szerinti ellentéteket amik a bibliát kétségessé teszik).

végül akár azt is meg lehetne kérdezni, mi teszi az embert emberré, vag az ént énné, de ebbe se kívánok most belemenni.

2

az ego nem feltétlenül a kicsinyességgel egyenlő. bizonyos mértékig szükséges a túléléshez. ez is egy jellemző nyugati gondolkodásmód, mikor rátalálunk a keleti tanításokra. az altruizmus nem élhető út. az ego az éntudat, ami fontos része a döntéseinknek. az más, hogy jellemzően csapdájába esünk az ego kényelmének kiszolgálásának. és az is igaz, hogy legtöbbször mesterkélten felépített és labilis. ettől függetlenül lehet sajátos értelmezésed a szónak, de többnyire nem így szokták használni.

3. mindenkinek mást jelenthet legyőznie önmagát. én is mást látok ebben a mondatban, mint te. nem csak akkor győzöm le magam amikor valami olyat érek el, ami szerintem hasznos a társadalom számára(mert hogy az önzetlenség is az egónk jóságérzetét táplálja - szóval hogy is van ez?), hanem akkor is, amikor túllépem a saját határaimat. amikor 1 kilométerrel többet futok, amikor nem ütöm meg azt, aki felbosszantott, amikor elismerem, ha valaki másnak igaza van, és tovább. Természetesen ezek is viszonyítottak.

4. ha már kínai kultúra, és szavak: bizonyos irányzatok úgy vélik, a szavak nem megfoghatók, és ezzel egyetértek. nagyon nehéz emberi aggyal felfogni a világot, és ezeket emberi szavakra fordítani. főleg az akkori kínai nyelvben, ahol gyakorlatilag a mondat szerkezete "tigris eszik szerzetes" jelenthette a szerzetes jóllakását, vagy halálát is.

A válasz írója 81%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: 01-14 11:18.

1.

köszi a kifejtést. de az, hogy az emberek különböznek jellemileg, vagy éppen "tudatszintben", miért jelentené azt, hogy nincsen univerzális igazság? szerintem pont azt jelenti ez a dolog, hogy nem tudják az univerzális igazságot és ezért térnek el ebben a dologban(most nem ízlésről, érdeklődési körről beszélek, ugyanis az az amiben "el kéne térniük" az embereknek egymástól, nem a jellemben). Az is érdekes, hogy nem tudnak az emberek részegészben gondolkodni, de tőlem mehet abban is, mivel az emberiség egy elég komoly kis jellemproblémával küszködik, és erre vonatkozik a kiírt mondás is. és mindez egy aprócska tévedésből fakad, pontosabban az a bizonyos univerzális igazság nemtudásából, ami annyit vezet elő, hogy valójában mi az ember, mi a világ és hogyan jelenik meg az ember számára, és mi Isten(nem ilyen elcsépelt istenképekről van szó, hanem racionális megvilágításáról).

2.

azt nevezem egonak, amivel az ember azonosítja magát jelen pillanat, azt aminek az érdekét előre veszi, aminek a hangja követelőző bennünk, ami fél, ami természetesnek tarja az önzést, sőt szükségesnek a túléléshez. az ego egy felszínes éntudat, nem az igazi, és a kiírt mondás is ezt erősíti, mert az emberek egy téves énnel azonosítják magukat, egy illúzióval, de nem a valóssal, és ha a valósat megcsípik, akkor annak segítségével léphetnek túl az egon, azaz győzhetik le önmagukat, így hőssé válva.

3.

Én nem azt mondtam, hogy akkor győzöm le önmagam, amikor valami olyat teszek éppen, hogy a társadalom számára hasznos...a szándék alapvetően az, hogy túllépjek az önző énemen, ha valaki azért teszi a jót, hogy neki az jó legyen, akkor igaz amit mondasz, hogy az egot, az önteltséget táplálja a tett...én nem erről beszélek...a jót azért kell tenni, mert az a jó, nem azért, hogy nekünk legyen jó, mert az még mindig önzés, hiszen saját érdekből cselekszünk...látod, látod az önzés elég sunyi dolog, de van olyan ember aki a valót látja.

A példáid nagyon jók, ugyanis az ego, vagyis a téves "én" a test alárendeltje, mivel ekkor az egyén annak hiszi magát, aki a testből kinéz, aki a testben van...szóval amikor egy kilométerrel többet futsz, az simán elfogadható ehhez a mondáshoz, sőt ha teljesen túllépnél önmagadon, akkor a távolságot nem futva tennéd már...hanem kicsit másképp.

"...amikor nem ütöm meg azt, aki felbosszantott, amikor elismerem, ha valaki másnak igaza van, és tovább..."

Erről beszélek én is...;)

4.

Nem feltétlenül valami kínai humbukról van most szó, hanem egy modern embernek való leírásról. :P

üdv

26/F

LastOne.Left

15:17 vagyok

1

mivel az emberek különböznek, nem lehet univerzális igazság. ez szerintem magától értetődő. egy szellemi fogyatékos sosem fogja megismerni önmagát.

másrészt mindenki szemlélő, nem lehet a szemlélőn kívüli álláspontot létrehozni, a te univerzális igazságod is csak vélemény.

aztán jellem és ízlés - miért "kellene" eltérniük másoktól? ezzel mentenék meg az "egó"jukat? szép gondolat a világbéke meg sokszínűség, de szerinted mennyire valós elképzelés ez?

és ki mondja meg, hogy valójábaan mi az ember, mmiért élünk, mi isten? hogyan jön isten a racionalitáshoz, miközben a legtöbb hívő világa hiten alapszik? isten megérthető és megvizsgálható? mikroszkóp alatt és képletekben? és végképp: mit kezdünk a racionalitással, ha a lét is elveti ezt az alapvető megismerési eszközt? (tudod - ki teremtette istent, és mi volt az ősrobbanás előtt?)

2

miért csak követelőzéssel érhető el valami? az nem az egó része, amikor öltönybe bújok, hogy megválasszanak, majd rengeteg pénzt tegyek zsebre? és ha nem jachtot akarok venni belőle, hanem árvákat támogatni, máris legális a művelet? mi alapján soroljuk egóba meg valós énbe? egyáltalán milyen valós énről beszélünk, ha az ember képes majmolni bármit is? mikor döntjük el, hogy a másolás sajátunk vagy csak "hiba"? mi az a nélkülözhetetlen és állandó eszencia, ami minket valakivé tesz? és ha folyton változunk, akkor miért azonosítjuk magunkat állandó dolgokkal?

- mint látod ebben az értelemben kicsit "mélyebbre" kell menni, mint hogy a ház egy tégla, vagy csak sok tégla, esetleg a téglák összessége, vagy több ennél? és akkor is ház-e amikor épül, és akkor is, amikor már lerombolták? hány tégla egy ház? egy téglasufni mikor nevezhető háznak?...

szerintem itt a "megismerés" párhuzamos a világ és az én közt (eltekintve hogy az én is a világ része).

3

hogyan lehet valaki úgy önzetlen hogy nem jó a társadalom számára? :) átlépni az egod felett nem azt jelenti, mint a társadalom szolgálatába állni?

hogyan lehet úgy másoknak jó, hogy a tetted téged nem boldogít? az igazi altruizmus csak kényszerben létezik?

test - hol van az ember lényege, ha nem a testben? agy nélkül vegetálunk. test nélküli szellem nem tudná kifejezni magát. akkor hol az ember lényege? tekinthető élőlénynek egy ideológia? miért jelent többet nem megütni valakit, mint lefutni egy maratont? a tested nem részed, amit uralmad alá hajthatsz? a tested nem hajtja uralmad alá a lelked, amikor éhes vagy? tehát mi az ember lényege, amire ez az univerzális igazság ráhúzható?

4

megértem, örülök ha saját gondolataid vannak

A válasz írója 76%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: 01-22 18:12

Érdekes dolgokat hozol fel, és tökéletesen értem is, de ha jól veszem ki, a te életszemléleted rövidtávra van formálódva. A rövidtávot úgy értem, hogy születés-halál közti állapotot fogadsz el egy emberi életnek. Így természetesen mindenben igazad van, de ekkor a tapasztalat termékének tartjuk a tapasztalót, ha viszont megfordítjuk a helyzetet, vagyis a szemlélő lesz az elsőrendű, akkor nem kell azon kívülre rakni semmit, és az univerzális igazság megismerhető. Ez egy olyan dolog, amiből kétféle lehetőség van. Gondolom kiszúrtad, hogy a tudat(most nem feltétlenül az emberi tudatra gondolok) és a fizikai megjelenés kapcsolatáról van szó. A közhitben az van elfogadva, hogy a világ tudatunkhoz képest kívül helyezkedik el, a tudatunk alá van rendelve az "anyagnak", és most teljesen mindegy, hogy vallásosról, vagy nem vallásosról beszélek. Ezzel automatikusan degradáljuk önmagunkat és elménk hatalmát, korlátozzuk létünket, annak időtartamát és lehetőségeit. Az efféle szemlélettel még egy aprócska tévedésbe esik bele az ember...elkülönültséget tapasztal, ami pedig azt vonzza be, hogy az ember tudat alatt egyedül érzi magát, mivel különállóként tekint önmagára, és ezért fél, amit fokoz a halál utáni állapot nemismerése. Ez a kis félreértés automatikusan azt az érzetet kelti az emberben, mondván, hogy különálló, hogy saját érdeket vesz előre, így önzően viselkedik egyből. A félelem és az önzés pedig az összes negatívum alapja az emberek viselkedésében...s mindez miért? Mert nem tudják azt az igazságot, amiről most szó van. Azt, hogy valójában a világ nincsen kívül a tudatunkhoz képest, hogy az valójában benne van és virtuálisan jelenik meg(amire személy szerint valaki nem gondol az számára nincsen, valamire erősen koncentrálva képes az egyén az adott időtartamra megszüntetni a "külvilágot"), mindenestül, de mi az elméinkkel a testen keresztül veszünk tudomást arról, azaz tapasztalunk, így nekünk csak az öt érzék van...és azért, mert az idők során ehhez szoktunk hozzá tévedésünkben, és képtelenek vagyunk felülkerekedni gyarlóságunkon globális szinten és többet "látni". Ekkor azonosítjuk magunkat az egoval, ami azt hiszi a testből tekint ki, ami azt hiszi születik, ami azt hiszi meghal, ami fél és önző(természetesen vannak olyan emberek, akik kevésbé azonosítják magukat az egoval, de mindenkiben jelen van a bolygón ez, és a bennünk lévő hangra értettem, hogy követelőző). Az ember valójában csak ÉL, és változást tapasztal. Ugyanis ha megfordítja a helyzetet, és önmagát az elmének tartja, akkor ezzel felmerül a következő kérdés. Miért van és változik a világ, ha én nem koncentrálok rá? Mi változtatja azt? És itt jön képbe az egyetlen létező Tudat, amit akár nevezhetünk Istennek is, tökmindegy. Ez az a valami, ami vetít, ami megjelenít, ami pártatlan, ami mindent egyenértékűnek tart, hiszen Önmaga Az, az Egész. Ez az az esszencia, ami minden létezés alapja, így minden emberben ott van, mint a valóság. Isten pedig "megismerhető", de inkább a megérthető kifejezés passzolna ide, szó szerint fel lehet venni vele a kapcsolatot, hiszen a mélyebb énünk az. És erre van gyakorlat is, amit nagyon sokan csinálnak, és lehet nem is tudják mit tesznek ekkor, mert még nem biztos, hogy eljutott az eszükig. :)

"ki teremtette istent, és mi volt az ősrobbanás előtt?"

Erre is megvannak a válaszok ezzel a felállással ,lehet akár te is ki tudod következtetni, ha a Tudatot helyezed előtérbe az anyaggal szemben és mentálissá teszed a tapasztalatot. ;)

Nem viszem tovább ezt a gondolatmenetet, de most már valamelyest megértheted, hogy hol van a határ az ego és a valós én közt. Ami az egészért van, ami az egésszel azonosítja magát univerzum szinten, az a valós én, ami pedig csak magának él(mivel az egoval, ami magát különállónak tartja, azonosítja magát), az önző, míg az előző a mindent feltétel nélküli tudatos szeretés miatt önzetlen.

Átlépni az ego fölött pedig bevonzza azt, hogy a társadalom számára jó lesz az egyén, de itt a társadalmat világegyetem szinten értjük. Mivel, ha leszűkítjük, és egy ember a saját közösségével, esetleg országával szemben önzetlen, de más csoportokat megvet vagy elítél, nem segít ha éppen tud, az még mindig önzés...a jót ha érdekből tesszük, az önzés...az ego fölött átlépni tehát azt jelenti, hogy igazi emberré válni, istenné, ami által pedig könnyedén segíthetünk másokon, akik rászorulnak, minthogy saját kútfőből tennénk balga módon.

Mondhatjuk különben, hogy az ember változó, de inkább a tapasztalata változik, és minél több dolgot ismer meg, annál jobban felülkerekedik önmagán, annál könnyebben fogja megérteni a negatívumokat és ezáltal azonosulni a pozitívumokkal, annál több minden kerül felszínre az igazi önmagából, de ezt a folyamatot lehet megkönnyíteni, azzal a bizonyos univerzális igazsággal, ami csak egy aprócska "változtatást" vesz igénybe az életszemlélettel kapcsolatban.

Az ember lényege a test "mögött" van, az ember lényege a tudat/elme/szellem, ami a testet használja, hogy tapasztalhasson, mivel viszonyítás híján nem tudja mi micsoda, és a test oldja meg ezt neki. Természetesen szükséges per pillanat nekünk a kifejezéshez a test, de mint már leírtam nem az eszköz a lényeg hanem a használó...nem megfigyelt, hanem a megfigyelő. Az éhséggel kapcsolatban pedig gondolom tiszta a dolog, hogy az amit az értelem használ, annak működőképességére figyelni kell, hogy ne szakadjon meg a tapasztalás. Az étvágy az más kérdés...vannak emberek akiket a vágyuk uralma alá hajt, és például amikor a maratont akarod lefutni, azzal egy vágyadat teljesítenéd, bizonyítás van benned. A pofonnál ugyanez a helyzet...idegességedben vágyat kezdesz érezni arra, hogy arcon vágd a másikat, hogy befejezze azt, ami neked nem tetszik. Az ego vágyik...az ego érez hiányt, mivel az ego gondolja azt, hogy különálló, hogy egyedül van, és amit tapasztal az nem önmaga. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

15:17 vagyok

nem rövidtávú életszemléletem van

ugyanis semmi sem bizonyítja azt, hogy van élet a halál után. bizonyos értelemben van, de az örök lélek elméletben nem hiszek/nem igazán érdekel.

"vagyis a szemlélő lesz az elsőrendű, akkor nem kell azon kívülre rakni semmit, és az univerzális igazság megismerhető."

ezt nem igazán értem

"a világ tudatunkhoz képest kívül helyezkedik el,"

és egyben része is, tehát amikor a külvilágról beszélünk, akkor beszélünk nemrólunk

"Ezzel automatikusan degradáljuk önmagunkat és elménk hatalmát, korlátozzuk létünket, annak időtartamát és lehetőségeit." azzal hogy mást állítunk, az igazság nem változik. ahhoz hogy cáfoljuk az anyag alap-ságát, szükségünk van olyan vizsgálatokra, ami test nélküli tudatot bizonyít. ilyenről nem tudok, vagy ha létezne is, képtelenek vagyunk megvizsgálni

"Az efféle szemlélettel még egy aprócska tévedésbe esik bele az ember...elkülönültséget tapasztal, ami pedig azt vonzza be, hogy az ember tudat alatt egyedül érzi magát, mivel különállóként tekint önmagára, és ezért fél, amit fokoz a halál utáni állapot nemismerése."

itt kezdődik az, amikor az igazságod az univerzális igazságnak állítod be (akár tudat alatt).

bizonyos értelemben létezik az egység, bizonyos értelemben nem. ha dolgokat veszel az x halmazba, és x az én, akkor az xen kívül terjedő y a külvilág, az összességük pedig z, tehát x+y=z mindegyik része a legnagyobb halmaznak, de nem egyenlő vele, és x1 vagy x2, x3 is különálló személy akkor is, ha része znek.

másrészt értelmetlen olyat feltételezni, hogy valaki fél attól, amiben nem hisz

a világ valójában kint van, de létezik egy modell a fejünkben, ami szerint mi értelmezzük. y-t sosem ismerhetjük meg biztosan, de y' (vegyük egy x által tükörképek vett jelenségnek) a mi igazságunkban létezik. az abszolút igazság a szemlélőn kívül helyezekedik el, ezért szemlélő nem nyilatkozhat róla, csupán saját véleményéről (mint ahogyan tesszük annak reményében hogy miénk az "igazság").

"egyetlen létező Tudat, amit akár nevezhetünk Istennek is"

a probléma csak azzal van, hogy a világ akkor is változott, mikor még nem volt ember, tehát nem volt felsőbb tudat/konszenzus, tudat önmagában pedig nem keletkezik, ha örök erejű, akkor bármi más is az lehet, tehát ezért "fölösleges" vagy inkább nem szükséges Isten létezése. ettől függetlenül van esély rá, de akkor valószínűbb, hogy ő is csak egy láncszem egy mégnagyobb lételem alatt.

milyen mélyebb énje van egy szellemi fogyatékosnak? egy hangyában mennyi isten van? kicsit kevesebb, mint egy borzban vagy egy csimpánzban?

"Erre is megvannak a válaszok ezzel a felállással ,lehet akár te is ki tudod következtetni, ha a Tudatot helyezed előtérbe az anyaggal szemben és mentálissá teszed a tapasztalatot. ;) "

a tudatom azt mondja, hogy nem érdekes, nincs értelme

"ami az egésszel azonosítja magát"

szerintem ez itt a tévedés. az egésszel nem azonosíthatod magad. még a tudatod sem. mert nem az egész vagy, csak egy rész. az egész egy nyúlványa, labilis variációk végterméke és az öntudatod is ezen felül egy nyúlvány belőled, már amennyire stabil lehet. aki eggyé válik a mindennel, az a vízbe veti magát, a mezőben rohad, az oroszlánoknak nyújtja karját. mert tudja, hogy nem csak a tudat van. és aki tudatilag válik eggyé, az bűnözni kezd, mert ő a tömeggyilkos is, a prostituált, a katona, az ápoló, a patkány a sarokban, a kukorékoló kakas a csűr tetején...

"egy ember a saját közösségével, esetleg országával szemben önzetlen, de más csoportokat megvet vagy elítél, nem segít ha éppen tud, az még mindig önzés...a jót ha érdekből tesszük, az önzés.."

ez szintén téves útra vihet, amit kommunizmusnak hívnak. ha haldoklik az anyád, és haldoklik egy zulu anyja, nem szállsz repülőre, hogy megmentsd azt, aki távolabb áll tőled. ez is önzőség. és ez egészséges. csak akkor mentesz meg másokat, ha a saját házad táján rend van már. ezért nem hiszek az önzetlen prédikátorokban, mert ők sem egy hajléktalannak adják az ebédjüket, nem repülnek etiópiába szétosztani a vagyonuk segélyre, és ők is kérnek szívességet. miért? mert kell nekik a pénz ahhoz, hogy egyenek és táplálják a testet, amiben benne van az egójuk, amiben a tudat elméletét építik, hogy ők egyek mással, mindennel. ha van is test nélküli tudat, szintén nem megtapasztalható, ha csak nm tudnak nevezzük az ideológiákat, a professzor emlékkönyvét, a gyermekeink örökségét.

"ami csak egy aprócska "változtatást" vesz igénybe az életszemlélettel kapcsolatban." néha a legapróbb, legegyszerűbb dolgok a legnehezebbek és bonyolultabbak.

"Az ember lényege a test "mögött" van, az ember lényege a tudat/elme/szellem, ami a testet használja," ebben viszont egyetértek

"nem az eszköz a lényeg hanem a használó...nem megfigyelt, hanem a megfigyelő."

a kettő lehet azonos, mint amikor tükörbe nézünk elvégre a megfigyelő is megfigyelhető, ha nem is szemmel, de ott van valahol a múltból összerakott porszemekben, ami a test mögött van

"bevonzza" ez még kimaradt

a vonzás törvényét inkább ne erőltessük, én ok-okozat látásmódú vagyok

valószínűleg a vietnámi újszülöttek is a rossz gondolkodásukkal vonzották be a vegyi fegyvereket, amiktől torzak lettek...

remélem hogy nem valami ilyesmire céloztál, mert ezzel már fárasztottak eleget

A válasz írója 69%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: 01-26 18:54

"nem rövidtávú életszemléletem van

ugyanis semmi sem bizonyítja azt, hogy van élet a halál után. bizonyos értelemben van, de az örök lélek elméletben nem hiszek/nem igazán érdekel."

Természetesen ha nem is hiszed ezt, és nem is érdekel, akkor bizonyosságod sem lesz még egy ideig, viszont innentől kezdve a beszélgetésnek nincsen értelme, ugyanis a kiírt mondás pont arra világít rá, hogy az ember azt az énjét győzi le, és válik hőssé, amely énje úgy gondolja az élet annyiból áll, hogy egy test megszületik és meghal(ezért magának él az egyén), ezzel pedig az értelmet, az elmét, vagyis ennek hatalmát korlátozva.

"azzal hogy mást állítunk, az igazság nem változik. ahhoz hogy cáfoljuk az anyag alap-ságát, szükségünk van olyan vizsgálatokra, ami test nélküli tudatot bizonyít. ilyenről nem tudok, vagy ha létezne is, képtelenek vagyunk megvizsgálni."

ha pedig képtelenek vagyunk vizsgálni, akkor egyértelműen nincsen, vagy hamis a felvetés? másrészről pedig a megfigyelőt mégis hogyan akarjuk megfigyelni? a megfigyelőnek csak a nézőpontját vehetjük fel, azaz azonosulunk vele, általa szemlélünk, de nem megfigyeljük. :)

egyébként pedig nekünk van egy olyan, hogy "én", és az énnek megjelenő modell, ami egy bizonyos fizikai világot tartalmaz, ami szabályokra épül. ez az amit mi alapban tudunk...így az a kijelentésed, hogy a világ kint is ott van, csupán feltételezés...és bizony feltételezni lehet ám mást is...gondold csak végig...két dolgot tudunk...hogy van egy értelem és van egy fizikailag megjelenő valami...te elsődlegesnek a fizikait tartod, mivel kintre odarakod, úgy hogy semmi az égegyadta világon nem bizonyítja azt...én pedig az értelmet/elmét rakom meg elsődlegesnek, így egy egyetemes, univerzális Elmét feltételezek minden mögött. a te helyzetedben saját értelmedet ugye a test élettartamára koncentrálod, így a te léted a te hited szerint pártíz év, az én esetemben pedig ki van terjesztve az elme élettartama a maximumig, az örökig, mivel én a tudatot tartom a valóságnak, s nem az anyagot. :)

"ez szintén téves útra vihet, amit kommunizmusnak hívnak. ha haldoklik az anyád, és haldoklik egy zulu anyja, nem szállsz repülőre, hogy megmentsd azt, aki távolabb áll tőled. ez is önzőség. és ez egészséges. csak akkor mentesz meg másokat, ha a saját házad táján rend van már. ezért nem hiszek az önzetlen prédikátorokban, mert ők sem egy hajléktalannak adják az ebédjüket, nem repülnek etiópiába szétosztani a vagyonuk segélyre, és ők is kérnek szívességet. miért? mert kell nekik a pénz ahhoz, hogy egyenek és táplálják a testet, amiben benne van az egójuk, amiben a tudat elméletét építik, hogy ők egyek mással, mindennel. ha van is test nélküli tudat, szintén nem megtapasztalható, ha csak nm tudnak nevezzük az ideológiákat, a professzor emlékkönyvét, a gyermekeink örökségét."

tökéletesen egyetértek veled...de az is önzés ha valakire ráerőltetjük a segítséget...s egyébként személy szerint én ezt adom, hogy mindenki maga legyen képes túljutni saját problémáján...másrészről pedig az nem önzés, ha valakinek nem segítesz, mert nem áll módodban, akkor segítesz ha tudsz, de nem fanatikus módon...nem tartunk még ott, hogy legyőzzük a fizikai korlátokat...de idővel ez is sikerülni fog.

ja és nem ilyen vonzás törvénye dologról van szó, csak arról, hogy az ember alapvetően külsőlegesnek tartja a világot magához képes, elkülönültséget tapasztal, ahogyan te is írod, és a testtel azonosítja magát, amin át tekint..."és egyben része is, tehát amikor a külvilágról beszélünk, akkor beszélünk nemrólunk", ezzel pedig azt hisszük az tőlünk különálló valami...és itt van az öreg hiba, mert ez a hit automatikusan saját érdeket vetet előre, és az egyedüliség érzete miatt félelmet generál az elmében...

"a probléma csak azzal van, hogy a világ akkor is változott, mikor még nem volt ember, tehát nem volt felsőbb tudat/konszenzus, tudat önmagában pedig nem keletkezik, ha örök erejű, akkor bármi más is az lehet, tehát ezért "fölösleges" vagy inkább nem szükséges Isten létezése. ettől függetlenül van esély rá, de akkor valószínűbb, hogy ő is csak egy láncszem egy mégnagyobb lételem alatt."

S arra nem gondoltál, hogy valójában csak egyetlen valami létezik, egyetlen dolog van ami létező igazából? és ez egy minden tudással rendelkező, anyagtalan Elem, amiben minden létezik egyszerre.

amikor magadban elképzelsz egy szituációt, akkor a magadban megjelent jelenet fizikai megnyilvánulásai, és a szereplők kicsoda/micsoda? különálló személyek, tárgyak, vagy Te magad vagy az? :)

üdv

26/F

LastOne.Left

bocs javítok, nehogy félreértsd. :)

"S arra nem gondoltál, hogy valójában csak egyetlen valami létezik, egyetlen dolog van ami létező igazából? és ez egy minden tudással rendelkező, anyagtalan Elme, amiben minden létezik egyszerre."

üdv

26/F

LastOne.Left