"Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs. Aki másokat legyőz, erős. Aki önmagát legyőzi, hős. "?

Ezt én is szoktam mondani többször, ha úgy van. Csak egy fontos kérdés...mit jelent magunkat megismerni és legyőzni, vagyis hogyan kell azt megtenni...speciel én tudom, csak érdeklődöm. ;)

e tudás nélkül csak közhely a kijelentés bizonyos embereknek.

üdv

26/F

LastOne.Left

Nagyon sokan hajtogatják a közhelyeket, mert nincs valódi tudás/tapasztalat mögötte.

De már az sem igazán biztos, hogy ki az "én".

És igaz, az is nehéz kérdés, hogyan lehet megismerni és mit jelent legyőzni. Igazán részünk-e az, amin túl akarnánk tenni, vagy amit meg akarunk szerezni?

LastOne.Left láttalak már pár helyen, tetszenek a válaszaid

15:17 vagyok

egyetértek 20:42vel, nincs olyan univerzális igazság, ami mindenkire igaz lenne. pont azért mert mindenki kicsit más.

másrészt senki sem fogja helyettünk az utat járni.

talán a zen mesterek helyzete ami a legközelebb áll ehhez: nem tanítanak, hanem okítanak. olyan helyzetbe hoznak, hogy tapasztalj, következtess, és okulj. a tudás befogadása egy behódoló viselkedés, magolni bárki képes.

Azt hiszem itt páran lebecsülik önmagukat, vagy éppen félreértik miről is van szó. :)

Először is van olyan dolog, ami az emberekben közös. mégpedig az, hogy emberek. sőt a bolygó gondolkodó népességét emberiségnek nevezzük. már miért ne lenne egy univerzális igazság számukra?

Abban igazat adok, hogy az utat senki nem fogja végigjárni helyettünk. Én is amit mondanék, csak annyi lenne, ami ráterel a helyes útra, és tulajdonképpen lemossa a fátylat/homályt a "szem" elől, hogy megláthasd a saját igazi utad. És nem is magolásról beszéltem...hanem inkább elsajátításról...van egy hatalmas különbség a kettő között. Magam is egyetértek abban, hogy az üres seggelés mit sem ér, viszont amikor átadod magad a tanításnak, az már nem magolásnak minősül.

szóval a kiírt bölcsességgel kapcsolatban annyit, hogy én azt tudom elmesélni, elmondani, hogy az ember micsoda végül is, így bárki megismerheti önmagát és mást ezáltal, és be tudom mutatni, hogy az embernek van a kicsinyes, önző, magának élő énjén(ego) kívül ott van a másik, ami ezen túlnő, ami mindent magába foglal, ami az egészért él, ami nem fél, ami totál önzetlen, így feltétel nélkül szeretni tudó. S tulajdonképpen az utóbbi segítségével győzi le az egyén az előbbit...s ekkor válik hőssé, amikor önzése hangját, vágyait, félelmét legyőzte végre mindörökre. s ez nem azt jelenti, hogy kivágja magából az ember, hanem azt, hogy megérti miért is van egyáltalán a "rossz", így azt elnyeli, abszorbeálja.

bocsi arra nem tértem ki, hogy mi is az ember, mert az a komolyabb magyarázat, ha érdekel, akkor folytatom, de ez hangsúlyozom elég mélyreható dolog, s lehet elsőre nem tudná elképzelni az ember, mert nem ehhez van szokva a tudata. no mindegy ha érdekel komplettül a dolog, akkor belekezdek szívesen, csak azért ez kifejtős, mert félszavakból nem igazán jutunk előre. s most csak a többiek válaszát reagáltam végül is. :)

üdv

26/F

LastOne.Left