Hogy tudnék véget vetni az emberekhez való túlzott ragaszkodásnak, kötődésnek?
26 éves lány vagyok.
Azt vettem észre (2-3 éves megfigyelést követően), hogy túlzottan ragaszkodok, kötődök emberekhez.
A barátokhoz való kötődésnek is megvan egy bizonyos szintje mindenkinél, ami természetes és szükséges is, mivel társas lények vagyunk.
De már én érzem, hogy túllépem ezt a szintet. Van több barátom, ismerősöm, és mindig van közülük egy vagy kettő, akihez sokkal jobban (túlzottan) ragaszkodom, mint a többiekhez. De olyan szinten, hogy amikor nem az ő társaságukban, vagy legalább az egyikében, vagyok, akkor is azon pörög az agyam, hogy mikor tudunk már találkozni, beszélgetni. Ha hosszabb ideig (1-2 hét) nem tudunk találkozni valami okból, már minden bajom van.
Szerintem ez az érintett személyek számára is terhes lehet, még ha nem is mondják ki ezt.
Miért van ez a túlzott ragaszkodás? Hogyan tudnám ezt mérsékelni?
Egyébként már engem is zavar az, hogy egyéb dolgaimmal sem haladok, mert ahelyett, hogy a teendőimmel foglalkoznék, azon pörög az agyam, hogy jaj, mikor láthatom őket, mikor találkozhatunk, beszélhetünk, vagy legalább telefonálhatunk?
Igyekszem megfelelni azoknak, akikhez ennyire nagyon ragaszkodom, és ha nem érzem azt, hogy "megfeleltem" mint ember, akkor csalódottságot érzek, hogy nem vagyok elég jó, stb.
Hogyan tudnék kialakítani egy egyensúlyt, hogy bár ha van is kötődés, az ne ilyen túlzott ragaszkodás legyen részemről? Hogyan változtathatnék azon, hogy ne másnak akarjak megfelelni se?
Nagyon szétcsúszva érzem magam.
válasza:én is ugyanilyen vagyok, azzal a különbséggel, hogy ez a saját dolgaim elvégzésében nem zavar meg. mondanám, hogy tulajdonképpen ez természetes, de ha már zavar téged is, akkor nem az. sok mindenből fakadhat. szeretethiányból, vagy sok csalódásból például. fel kell fedezned magadban, hogy ez miből indulhat ki, és ott kezdeni valamit. abba kell belegondolnod, hogy a másik félnek milyen érzés lehet. ijesztő. én ezt már megtettem, miután a túlzott ragaszkodás miatt majdnem elvesztettem egy barátomat, és azóta igyekszem visszavenni magamból. próbálj okosan és tudatosan gondolkodni, illetve viselkedni. gondolj arra, hogy attól még, hogy nem beszéltek egy adott ideig, vagy nem találkoztok, a barátságotok még nem lesz megkérdőjelezhető.
sok sikert. (:
válasza:Köszönöm az eddigi válaszokat!
A 3. válaszoló által írt dolog nagyon is igaz esetemben, mivel a gyermek-szülő kapcsolat érzelmi része hagy sok kívánnivalót.
Nem hibáztatom a szüleimet, viszont azt is tudom, hogy ez a kapcsolat rendezése nem csak rajtam múlik. Én hiába erőlködöm, az nem elég. Így fel is hagytam azzal, hogy rendezzem ezt a vonalat.
Ugyanakkor az idősebb barátomban az anyát keresem...a velem egykorúban a testvért. Az apai ideál pedig nem is érdekel, mert már az 'apa' szótól is kiráz a hideg...
Nem véletlen írtam azt, hogy szét vagyok csúszva. És ez nem tegnap óta tart.
A kérdésem az, hogy ennek tudatában mit és hogyan kellene változtatnom? Mi az, ami nem függ mástól, és ha azon változtatnék, az esetleg segítene az emberi kapcsolataim, stb. rendezésében? (pl. a szülőkkel való kapcsolat függ a szülőktől IS, és részükről semmi hajlandóságot nem érzek, látok a változtatásra)
válasza:én is ilyen vagyok.
csak nálam még az is probléma,ha egy barátnőm elkezd mással beszélgetni,és látom hogy nagyon jól kijönnek,és a végén már olyan szinten haverok,hogy velem nem is foglalkoznak (nem úgy értem,hogy kiközösítenek,csak kettesben beszélgetnek xd) akkor olyan féltékeny tudok lenni,hogy úgy érzem mindjárt felrobbanok,mert félek attól,hogy a barátnőm nem fog velem foglalkozni más miatt...>< szóval nagyon ragaszkodok a barátaimhoz,és ez nem tudom miért van. de nem szeretnék ilyen lenni,ilyen kis féltékeny "pióca" (néha nem szállok le a barátaimról és nem is veszem észre hogy kezdek idegesítő lenni). sajnos én sem tudom,hogy mit tegyek :S
14/L
válasza:Nem egyszerű a helyzet. Én is a szeretethiányra tippelek. Egy párkapcsolat lehet, hogy segítene kilábalni ebből a lelki dágványból, azonban ez 22-es csapdája: mivel annyira nehezen nélkülözöd a barátaid, ez közbeszólna az új kapcsolat kialakításakor. Én jelenleg úgy érzem (saját szitumban), hogy 1. vagy a teljes és totális környezet- és levegőváltozás oldaná meg a dolgokat, 2. vagy csak nagyon lassan, és fokozatosan lehetne jobbá tenni mindenki számára, ez viszont hatalmas energiát és egész embert kíván, és ki tudja, hogy jönnél ki belőle.
Egy segítő alternatíva: én pl. az egyéb teendőimre úgy tekintek, mint utakra, melyeket végig kell járjak, mert tudom, hogy ha most egy kicsit tovább kibírom a barátok nélkül, annál felemelőbb lesz visszatérni közéjük. Amint az én kérdésemben is leírtam, ez (olyan, mint) egy függőség. És mint ilyen, segítség kell a kezeléséhez, hogy te irányítsd az érzéseket, és ne az érzések téged.
Nemed, korod és horoszkópod még segíthet a helyzet elemzésében, és pl. 23 éves Nyilas srác vagyok, tűzjegyű, pont ezért nagyon megkaptam a természettől a lelkivilágom :D a gyengeségnek azonban van ellensúlyozó erőssége is a legtöbb személyiségben, érdemes lenne azt megtalálnod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!