írnátok olyan élményeket, melyek egy életre szóltak és tanultatok belőle valamit?

A barátok jönnek, mennek..ha maradnak akkor az az igazi. Ha megszakad a kapcsolatotok, ne bánkódj ezek szerint nem volt túl erős a kapcsolatotok ahhoz, hogy barátok lehessetek.Jön majd úgy is egy másik, akivel még jobban meglesztek együtt. Ha megszakad velük a kapcsolatunk, nem szabad emiatt mélyre süllyednünk.

Ha valaki ráakar beszélni valamire, akkor előtte mérlegeljük a dolgok mértékét, ki tudja mi sülhet ki belőle. Fontoljuk át, ha kell akár egy hétig is gondolkozzunk rajta, és pontosan azért, mert lehet, hogy ha belemegyünk akkor a végén megbánjuk és egy életre hegeket szerzünk vele. ( tapasztaltam sajnos )

A másik pedig amit szintén tapasztalnom kellett, az, hogy jobb néha nem tudni dolgokról...elmenni mellette mintha nem is láttuk volna, vagy hallottuk volna.

Ha hibázunk, tanuljunk belőle, de semmiképp se marjuk magunkat miattuk, hiszen minden ember életében hibázik. Próbáljuk meg azokat kijavítani. És nem magunkra venni. Tanulni belőle. És átformálni, hogy jól jöjjenek ki a dolgok!

Önmagunk megismerése , felismerése a legnagyobb a kincs. Ha ennek a birtokában vagyunk, bármire képesek vagyunk..