Normális vagyok? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )

Tehát az van, hogy ha szétnézek szinte akárhol, mindenhol a szerelmet látni, tehát együtt sétálást, ölelkezést, csókolózást, stb. És hát én is szeretném, ha ilyenben lenne részem, nagyon is szeretném, ha lenne valaki, akit szerethetnék és ő is szeretne engem, csakhogy én még meg sem öleltem senkit így életemben, nemhogy többet... Ha ilyeneket meglátok, sokszor nagyon rosz kedvem lesz, és úgy érzem, egy senki vagyok és nem érek semmit, ez az érzés pedig tarthat nagyon sokáig is. Ma volt, hogy elmentem két ismersömmel járkálni a városba, és beültünk egy kávézóba, hogy egyenek valamit. Már út közben sem volt jó kedvem(habár próbáltam azt mutatni, hogy az van(nekik jó kedvük volt nagyon)), de amikor ott láttam, hogy egy hozzám hasonló korú lány és fiú egy asztalnál ülnek, megfogják egymás kezét, megpuszilják egymás száját, stb., elszakadt a cérna, onnantól már csakis az az egy érdekelt, hogy minél hamarabb hazaérjek, miután kitalálok valamilyen okot, hogy elhagyjam a társaságukat :S Így hát hazajöttem és rossz kedvem van... Normális vagyok én egyáltalán? Mert ezek alapján kételkedek benne :S Nem szerettem volna sajnáltatni magamat, meg nem akarok szánalmasnak tűnni, elnézést, ha úgy érződik.

17/F