Miért van az, hogy úgy érzem, alapjáraton nem szeretnek az emberek?
Nem tudtam nagyon, hogy ezt hova kéne írnom, így ezt választottam.
Tehát, az a problémám, hogy szerintem nem szeretnek az emberek. Akármilyen új közösségben mindig kedves, aranyos próbálok lenni(amúgy is az vagyok) és eleinte mások is azok velem, de később mégis csak megmarad egy szimpla emberi kapcsolatnak. Nem tudom, hogy mi lehet bennem, ami annyira taszítja az embereket.
Én nem tartom magamat rossz embernek, sőt, szerintem olyan értékek vannak bennem, amelyek másban nincsenek. Mindenről el lehet velem beszélgetni, megértő, segítőkész, értelmes, toleráns embernek tartom magam. De mégsem megy az, hogy akárki is jobban megkedveljen. Úgy érzem sokszor, hogy csak úgy vagyok, hogy igazán senkinek sem kellek, mint barát. Mit tehetnék még? Vagy fogadjam el, hogy én egy ilyen típus vagyok, akit nem nagyon szeretnek?
Ha sírásnak tűnt mindez, amit leírtam, akkor elnézést kérek. Nem állt szándékomban senkiből sem kihozni a bunkó, ítélkező énjét.
Már egy ideje olvasgatom ezt az oldalt. Hogy ilyen problémával jöttem fel ide, csak annak köszönhető, hogy az igyekezetem ellenére nem sikerül hosszabb távon kialakítanom normális emberi kapcsolatokat, ezért bátorkodtam annyi "majd holnap" kérdezek dolgot félretenni, és bátorságot szerezni, hogy ide merjek írni még így ismeretlenül is.
Én írtam már korábban is, hogy szerintem is bennem lehet a hiba, de ennek okát nem látom ennyi év múltán sem, pedig elég önkritikával rendelkezem elhihetitek.
Még egyszer köszönöm a normális, segítőkész válaszokat.
válasza:Nálam ugyanez a helyzet. Az a baj, hogy kisebb koromban nem akartam senkivel sem barátkozni, és most meg nem találok témát amiről beszélgethetnék a többiekkel. Van társaságom egy másik városban, de ők sem olyan közeli barátaim, mert így még nehezebb kapcsolatot kialakítani. A szüleim nem engednek el egyedül sehova sem. Te már gondolom hogy felnőtt vagy úgyhogy szerintem eljárhatnál különböző helyekre, ismerkedhetnél.
A másik probléma ami nálam is előfordult hogy a végén már túlságosan akartam barátkozni, és mindenkihez odamentem, csak hogy barátkozzon velem. Ezt a többiek érzik és még rosszabb lesz. Ezt csak úgy sikerült legyőznöm (de még mindig nem teljesen sikerült, de már alakul) hogy elmentem egy pszichológushoz aztán pszichiáterhez. Nem olyan szörnyű, mert használ. Én olyanhoz mentem, aki homeopátiás szereket írt fel.
És ne akarj minden áron barátokat szerezni, mert nem biztos, hogy olyan társaságot találsz ami neked megfelel. Most hogy így visszagondolok rá, általánosban nagyon hülye osztálytársaim voltak és végülis örülök, hogy nem álltak velem szóba. Lehet, hogy akkor most én is olyan lennék.
2x is sikerült összebarátkoznom valakikkel, de pár hónap után megszakadt a kapcsolatunk nem tudom miért. Az egyikük az osztálytársam, és mostanra ő lett a legnépszerűbb. :(
15/L
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!