Őszintén, Ti boldogok vagytok?

Az a baj, hogy manapság már a boldogságnak a kifejezését, értelmezését is többírányba terelték, tereltük. Egyébként meg sokmindenkinél mást kell hogy jelentsen. Nyilván nem lehet senki sem egyformán boldog, mert nem egy társadalmi csoportba tartozunk. Nincsenek egyenlő esélyeink, nincs egyformán hátszelünk, szerencsénk, belső-külső képességek és így tovább.Én a magam részéről nem vagyok "még" boldog, mert sokmindenen kellett, kell idegesgednem és sok igazságtalan dolog ért az életben, annak ellenére milyen is vagyok, viszont folyamatosan próbálok ellene tenni hogy változzanak a dolgok. A legnagyobb probléma hogy a mai világban már sokminden nem rajtunk múlik! Egyszerűen a körülmények áldozatai vagyunk rengetegen egy farkastörvényekkel teli világban, ahol ugyan civilizált módszerekkel, de látványos tempóval építik le a " fölöslegesnek ítélt emberi hordalékot".

De röviden: létezik boldogság, csak ahhoz meg kell találnunk saját képességeinket és határainkat. Ezek nélkül nem fogjuk meglelni az örömeinket.

'Én nem vagyok boldog, a szerelem hiányzik az életemből. Ami szerintem a legfontosabb dolog.'

Nem fogalmazhattam volna szebben. :) :(

Attól nem leszek előrébb, ha folyton arra gondolok ami nincs, de nekem már annyira hiányzik, hogy nem bírok örülni semminek. Ami nagy butaság, de nem tudok mit tenni.