Amióta feljelentettek, nem érzem embernek magam. Főleg azért, mert én a jó érdekében cselekedtem, a segítség, az önfeláldozás oltárán áldoztam fel magam, és mégis. Belémrúgtak. Miért van ez?

de most jöjjön a válasz:

az, pech, de ilyen durva "pech" még velem nem nagyon esett meg. a lány (aki szeretett), sosem mondta, hogy ne keressem, vagy ha igen, akkor utána újból keresett. már éreztem, hogy nem szeret, én szerettem, és elfogadta ezt, megmaradt a jó viszony. a család pedig sosem mondta, hogy menjek el, inkább alattomosan keverte a lapokat.

értelek. általában nem szoktam ezt hangoztatni, most csak azért mondtam ezt, hogy lássátok, megértsétek, hogy miért vagoyk így kikészülve. értelek, mondom, nem szoktam hangoztatni, nem vártam el semmit, voltaképp. se pénz, se megbecsülést, cserébe se semmit, de azt szerintem jogos, hogy nem vártam, hogy kitoljanak ezért velem. az a baj, hogy pont ez a család olyan, hogy olyannak állítja be magát, aki "annyi mindent tesz a közösségért", közben mind magáért teszi, a hírnévért. nem tudom, miért tették, egyszerűen nem volt meg rá az okuk.

nem értem, nem látom át.

nos, én úgy éreztem, hogy a lány (a család csak mellékes, legfőképp a lány volt az, akiért cselekedtem) megérdemli. nem gondoltam volna, hogy pont ő fordul ellenem.

értelek. hát, figyelj, a lány rajongott értem, nagyon jól el tudtunk beszélni, szóval itt ez nincs. a család viszont való igaz, hogy elég kétkedve méregetett.

rendben, de értsd meg, ez így marha érdekes lesz, amit mondok, de nem akarok magammal törődni. nem akarok a karrieremmel, a hírnevemmel, a jövőmmel törődni, hanem másokét akarom segíteni. felébreszteni bennük olyan dolgokat, amiket elnyomtak, vagy elnyomnak. változást előidézni, pozitívat. érezni, hogy amit tettem, segített valakin. nem a pénz által, vagy adomány által, hanem a gondolatai megváltozatásával, vagy serkentve, tevékenyen segítve neki.

a probléma csak az, hogy egyre jobban lejjebb süllyedek a tehetetlenségben. romlik fizikai/mentális egészségem, koncentráció és egyebek.

igen, erre már gondoltam. csak ezzel az a baj, hogy főként pénzzel megy, és nem elég hatékony a segítség. szeretnék harcolva segíteni másokon. ezt kifejteni nehéz most, de a lényeg, hogy aktívan segíteni másokon, nem passzívan.

legalább csak ki akarom írni magamból, vagy legalább elmondani, mit tettek, és miért.

lezárni nem biztos, hogy tudom.

nekem úgy tűnik, hogy pszichológusra van szükséged, ne szégyellj segítséget kérni, mert tavasz előtt tényleg össze kell magad szedned. a másik, meg egy ügyes ügyvéd. mindenképpen áldozz rá pénzt.

a gondolataid, hogy nem is érted, mi történt, miért, nagyon össze vannak kuszálódva. annak ellenére, hogy annak a családnak még kuszábbak a gondolatai, jobb, ha te kérsz szakszerű segítséget. azért most, mert a pszichológus először sajnos kikérdez, fájdalmas felismerésekhez segít, és csak azután tudsz egyre érettebben, nyugodtabban gondolkodni, viselkedni. ezért siess, még a bírósági tárgyalás előtt. ha felzaklat a pszichoterápia, pont azért ne hagyd abba. csináld végig.

sok sikert kívánok

én is ajánlom a pszichológust, mert valami gondod biztos van. én így látatlanba skizofréniára gyanakodnék.

nem biztos hogy minden úgy történt ahogy te látod. ok nélkül csak nem jelentgetnek fel.

egy haverom volt ilyen, mindig mindenkit b*sztatott, aztán amikor kicsit visszapiszkálták, akkor mindjárt jött a sértettség, hogy őt miért bántja mindenki. szóval ment az önsajnálat, mind itt.

09:33 vagyok

Én nem írtam volna be a schizophrenia-t, mint diagnózist, de a pszichológust valóban érdemes lenne megpróbálni.

Véleményem szerint nem elég "énközpontú" a személyiséged. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy önzőnek kell lenned és fel kell adnod az elveid, de magaddal is törődj.

Be akartam neked másolni egy kis szöveget, de nem találom, ezért megpróbálom leírni.

Azt mondják, repüléskor, ha probléma adódik neked (az apának) kell először felvennie az oxigénmaszkot. Azért, hogy utána hatékonyabban tudj segíteni a családodnak. Tehát nem gyorsan a gyerekekre megpróbálni ráadni.

Ez elsőre sokakat felháborít, de remélhetőleg megérted, mit akarok ezzel mondani.

Az erősebb személyiség akkor is jól jönne, ha segíteni szeretnél az embereken, mert kitartóbbá is válsz.

megint a kérdező vagyok..

18:32

pénzem nincs sok. persze, össze vannak kuszálódva, mert nem értem, tényleg nem értem, hogy fajult idáig a helyzet. fel nem foghatom.

20:39

sajnos a lányra lehetne mondani, hogy skizo. képzeleg, máshogy mondd el dolgokat, bajba kever, kiforgat mindent, betegesen... nálam nincs önsajnálat, de nála... közösségi oldalakon modnja, hogy nem szereti őt senki, meg jajj, milyen rossz az élete, meg "én bántom"...

21:32

szoktam magammal törődni, hiszen vannak elveim, sajátos gondolataim, dolgok, amikből nem engedek és ragaszkodok, amiket nem tennék meg sosem, ha nem életbevágóan, más megmentésére irányul (értem ezalatt, hogy halál).

értem a példát.

hát nézd, az, hogy erős, vagy sem, a személyiségem, az egy érdekes kérdés. ha olyanok ártanak, akik mindennél többet jelentenek nekem (adott esetben a lány), akkor vele szemben védtelen vagyok, és összeomlok. ha olyanok bántanak, akik nem jelentenek, vagy kevésbé sokat jelentenek, mint a lány, akkor nincs gond, akkor azt félvállról veszem, ha kell, küzdök az igazamért. kitartónak szerintem kitartó vagyok (hiszen épp azért sodródtam most bajba, nem nagyon szoktam feladni dolgokat az első nehézségnél - eszméletlenül sok akadály volt a lány és köztem), sőt, valamilyen úton-módon az akadályok, a nehézségek vonzanak, annál inkább küzdök. de, egyszerűen, a többszörös túlerő, az "összeesküvések" ellen, egyedül, akárhogy is próbálom, kevés vagyok. főleg, ha közülük egy olyan, akiért mindent feláldoztam.