Amióta feljelentettek, nem érzem embernek magam. Főleg azért, mert én a jó érdekében cselekedtem, a segítség, az önfeláldozás oltárán áldoztam fel magam, és mégis. Belémrúgtak. Miért van ez?

de sms-ket írtál, vagy sokszor rájuk csengettél?

persze jó szándékkal, de lehet, hogy valamilyen módon szerették volna tudtodra adni, hogy nem kérik a segítséged, és te nem teljesen értetted.

miket mondtál, egyszerre hány ember volt fültanú?

veled volt-e ilyenkor valaki, aki a te tanúd lehetne?

Hát, ez érdekes. De mesélj már erről bővebben, mégis mi történt? Egyik nap együtt nevettek aztán másnap már fel vagy jelentve? Mégis mit mondtak, miért?

Ha valóban teletűzdelték hazugságokkal is akkor én nagyon dühös lennék. Ráadásul még neked lett belőle ügyed.

Ez azért nem semmi, hogy feljelentenek. Nehéz elhinni, hogy teljesen ártatlan vagy. Viszont nekem nem célom ítélkezni.

Viszont valami már az írásodból is lejön. Próbálom úgy leírni, hogy meg is értsd de ne legyen sértő.

Ahogy fogalmazol, az nem sugároz bizalmat. Előfordulhat, hogy az embereknél bekapcsol a vészjelző és menekülni akarnak tőled, mert megijednek. Túlságosan nem is tudom... cukormázasan(?) fogalmazol, ami egyeseknek túl sok lehet. Ráadásul felmerül a kérdés, mire ez a nagy kedvesség és önfeláldozás? Vajon valós-e vagy csak egy csapda.

Vannak emberek, akik hasonló stílusban szoktak megnyilvánulni. Náluk viszont nincsenek meg az érzelmek, - amelyeket annyira próbálnak előadni - vagy betegesen élik meg őket. Illetve sokszor nem őszinte a mondandójuk, inkább csak próbálják magukat jóként feltüntetni, ez sokszor önkéntelenül jön.

Nem mondom, hogy nálad is így van de az írásod( a megfogalmazásod, szóhasználatod) ilyen hatást vált ki.

Érdekelne, mire gondolsz amikor azt írod "jó érdekében cselekedtem, a segítség, az önfeláldozás oltárán áldoztam fel magam"? Miben segítettél a szóban forgó családnak? Miért is áldoztad fel magad, KÉRTÉK-E ŐK EZT?

"... mert bármit is tennék, még jobban bajba sodornám magam. " Nem. Ha továbblépsz és magad mögött hagyod ezt az egészet abból semmi baj nem lesz.

"utálom, gyűlölöm, ha korlátoznak, főleg akkor, ha abban korlátoznak, hogy másokon segíthessek, hogy gondolataim, érzelmeim kifejezzem, és most ezt teszik. " Hogyan próbáltál segíteni rajtuk? Miből gondoltad, hogy segítségre van szükségük?

Másrészről el kell fogadni, hogy nem mindenki kíváncsi rád. Van, akinek egyszerűen nem kellesz. Ez másokkal is így van, mást is elküldenek időnként.

Ennek is vége lesz egyszer, nem kell úgy felfogni, mintha a világvége jött volna el. Majd tanulsz ebből is és máskor nem kerülsz ilyen helyzetbe.

Miért érzed magad korlátozva, miért nem élheted az életed? Azt a családot felejtsd el, de egyébként miért is nem vagy szabad? Nem értem.

Ne rágódj azon, ami történt. Ha utálod magad attól csak rosszabb lesz. Egyszerűen csak az történt, hogy ez most nem jól sült el.

Pontosan hány hónapja jelentettek fel? Volt-e változás azóta a hangulatodban? Értem, hogy még bánt a dolog, de folyton ugyanúgy érzed magad vagy pedig már átmentél több szakaszon is és más, mint a legelején volt?

Akkor ezen nincs mit szépíteni, ez pech. Egy szerencsétlen helyzet.

Ismerek olyan embereket, akik hasonlóan viselkednek. Sokáig minden rendben, barátok vagytok. Aztán egyszer csak úgy dönt, hogy nem akar többet látni, de ennek elmondására kísérletet sem tesz. Inkább csinál valami ocsmányságot, hogy eltüntessen a képből. (csavarhúzós példa)

Nem is az, hogy képmutatónak (de olyasmi, igen). Csak tipikusan olyannak, amiben az embernek kételkedni van kedve, egyszerűen nem bízik meg az illetőben. (És akiben nem bízik, attól szabadulna.) Szóval, hogy azt mondod jaj mennyit segítettél rajtuk és így, meg úgy mindent feláldoztál, erre tetted fel az életed, avassanak is mindjárt szentté stb. Ezzel nem kigúnyolni akartalak! Csak a mai világban az emberek nagyrésze kétkedve fogadja az ilyesmit. Az lehet, hogy te őszinte vagy és szívedből jön, de ez a mai világban úgymond, nem szokás ezért furcsállják az emberek. Emiatt lehet, hogy az a család is úgy gondolta, hogy inkább váljanak külön az útjaitok. Csak nem az elegáns megoldást választották.

Na persze ez nem biztos, hiszen nem ismerem azt a családot személyesen. Ez csak egy felvetés volt.

Van egy jelenség, amikor valaki bajban van, de elutasítja a segítséget. Amikor elkezd neki segíteni az illető akkor rájön, hogy ez nehéz dolog lesz és inkább nem akar belevágni. Vagy irritálja, hogy annak aki segíteni akar rajta nincs ilyen gondja és inkább visszakozna. Ebben ne keresd a logikát...

Ha annyira szeretsz jót tenni olyannal tedd, aki

1 megérdemli

2 kéri, de legalábbis nem fordul később ellened vagy használ ki.

Neked is könnyebb lesz.

"Betegesen élik meg őket." Nagyon durva példát fogok írni: mint amikor a pénztáros nő köszön a férfinak (és még ezer másiknak is aznap) mire ő azt gondolja, hogy szereti vagy akár járnak is. Ehhez hasonló módon vannak, akik olyan dolgokat látnak bele a helyzetbe, ami nincs. Vagy nem térnek ki arra, hogy a másik fél is hasonlóan érez-e. Illetve egyfajta felfokozott állapotban élik meg az érzelmeket, amelyek ezáltal nem csak erősebbé válnak de el is torzulhatnak. Emellé jön még az, hogy ezek az emberek általában alapból nem tudják jól kezelni az érzelmeket, mert sérültek. De ez lényegtelen, nem téged akartalak ilyen személynek titulálni, csupán azt jegyeztem meg, hogy kicsit hasonlít a "stílusod" ezekhez a mintákhoz.

[De ez ne törjön le, ha kicsit visszafogod magad és kevésbé rohansz az emberek megmentésére, segítésére akkor ez nem lesz így többé. Ha kontrollálnád ezt a tulajdonságodat, megoldódna a gond.]

Tavaszig már nem kell sokat várni. Szedd össze magad fejben! Gondold át, mi, hogy lesz ezentúl. Aztán újult erővel, már ügyesebben és bölcsebben váj bele.

Nem lenne megoldás, ha valami önkéntes munkát végeznél? Ott segíthetnél is, de annyira mégsem lennél mélyen benne, hogy így hátba szúrjanak később. Illetve kontrollálva is van valamennyire, ezért kisebb az esélye, hogy túlzásokba esel. Ez olyan, hogy nem mentheted meg azt, aki belül nem akarja.

Az, hogy dühös vagy teljesen érthető.

De ne add meg nekik azt az elégtételt, hogy hagyod összeomlani az életed.

Ezt idővel fel fogod tudni dolgozni. Erősebb leszel és egy tapasztalattal gazdagabb, amit fel tudsz majd használni az új szituációkban és többet nem kerülsz ilyen helyzetbe. Most mondhatod azt, hogy most sem a te hibád volt, hanem ők tették ezt veled. Ez most nem számít. Legközelebb már az elején látni fogod az összefüggéseket és ezt többször nem hagyod.

Gondolj erre és próbálj meg továbblépni. Ugye ami nem öl meg, az erősebbé tesz... annyival egészíteném még ki, hogy próbáld a javadra fordítani, használd fel.

Így túl tudsz rajta jutni és a későbbiekben nem fog bántani. A dühöd is csillapodni fog, mert nem fognak már érdekelni ezek az emberek. Ők csak a múltad lesznek, nem pedig a jövőd.

Amennyire lehet, függetlenítsd magad tőlük és szakíts meg velük minden kapcsolatot. Soha többé még csak rájuk se nézz. Zárd le ezt a fejezetet és kezdd újra.

Ha valóban ilyen emberek, akkor fognak még ők szenvedni emiatt. Másrészről most nem lenne jó ötlet azon agyalni, hogyan vágj vissza. Zárd le.