Miért "utálom", "rühellem" az időseket? Velem van a baj?

Azoknak, akik védik őket: aki engem tisztel, azt én is tisztelem, illetve fordítva, akivel én tisztességes vagyok, attól én is elvárom. Én nem gyűlölöm őket, meg ilyenek, de a nagy részével az a bajom, hogy ha nem mutatná ki, hogy Ő A JANI, A VALAKI, akkor meghalna. Szabályosan belerúgdossák a társadalomba, hogy márpedig nekik ez jár, és aki nem kompatibilis ezzel a gondolkodással, az márpedig húzzon a Q anyjába. Egyszerűen nem képesek harmóniában élni a többi emberrel, nem elnézőek senkivel. Természetesen aláírom, hogy van manapság sok gyökér aki a 70 éves vak néninek ugyanúgy nem adja át a helyét, mint a 25 éves kismamának, akinek plusz egy gyerek van a kezébe. Ezekkel szemben nincs mit tenni. Na de azért igen sok értelmes és normális ember van, aki igenis tisztelné őket, ha nem mutatnák ki azt, hogy na baze, ÉÉN megjártam Szibériát, voltam gettóban, túléltem két világháborút, meg 56-ot, és rohadjon meg az, aki nem néz fel rám mindezért. Na hát nálam ez nem működik. Mindenkinek megvan a múltja, mindenki tartsa meg magának, nekem ezt ne hozza elő akkor, amikor helyre van szüksége a buszon. Én azért adom neki át, mert idős, és rokkant esetleg, nem pedig azért, mert ő bezzeg felépített egy országot. Számomra ő is csak egy ember, ha maga a pápa jönne ide tolókocsiban, de bunkó lenne velem, bizony szemen köpném, hidegen hagyna, hogy ki ő. Amúgy meg hogy ki mit tett le az asztalra: a mai társadalom fiataljaitól ugyan ne várjuk már el, hogy bármit is le tegyen az asztalra a maga 15-25 éves korosztályával.

Tehát összegezve:

amíg a vonaton engem fellök, hogy ő szállhasson le először; amíg a buszon és a metrón fellök, mert nincs helye, holott nekem sincs; amíg összeverekszik a másikkal a boltban a friss banánért... addig tőlem senki ne merje elvárni, hogy tiszteljem egy társadalom azon öregjeit, akik három emelet magasból eresztik rám az ürüléküket, persze átvitt értelemben. Amíg nem fogadják el azt, hogy ennek a társadalomnak én ugyanolyan teljes értékű részét képezem, mint ők, hogy semmivel sem vagyok kevesebb, mint ők, csak mert ők már letettek valamit az asztalra, én meg még nem, nos, addig ugyanúgy fogok beléjük rúgni az utcán, vagy bárhol, mint ők belém. Lehet kövezni/lepontozni.

Baj van veled, igen, baj, mert először is nagyon agresszív vagy - érdekes, én alapból pár mondatért senkit nem akarok felpofozni.

Hadd vázoljam neked egy átlagos idős ember lelkiállapotát pszichológusként.

Egyre többet dolgoznak. Egyre több a gondjuk. A gyerekeikért felelősséget vállalnak, etetik, ruházzák őket, folyamatosan feladják azokat a dolgokat, amik nekik fontosak, önmagukból sokat adnak a családjukért, a társadalomért, dolgoznak valamit, amihez legtöbbször semmi közük. Mert az átlagembernek azért nem mindig - sőt inkább kevésbé - adatik, hogy olyat dolgozzon, amit akar.

Ez alapból nem kellemes érzés, majd észreveszik egy napon, hogy egyre csúnyulnak, eltűnik a jól ismert arckép a tükörből, a vonások, az alak, a test vonalai deformálódnak. Öregszenek. Közelebb kerülnek a halálhoz.

Ez félelmet vált ki, úgy érzik magukat, sokszor, mint a kisgyerekek, amikor félnek.

Bizonyos értelemben féltékenyek azokra, akiknek "több van vissza" nem értik valahol mélyen, mit tettek, amiért rondulnak, öregszenek, bajaik vannak, és egyre rosszabbul érzik magukat. Hidd el, a mai időseknek sokkal másabb volt a helyzete, mint nekünk, fiataloknak, ők még nem tudták annyira, mit kell tenni az egészségért, sokan közülük még a volt háborúkra is emlékeznek, ahol igazán szopás volt ám az élet, nem ilyen problémák voltak, mint most.

Amiket leírtál, az viszont nem az idősekre, hanem általában a manipulatív személyiségekre jellemző, tehát nem specifikus öregtulajdonságosdi.

Igen, alapból mindenkinek tiszteletet kell adni. Képzeld, bemennél a hivatalba, vagy akárhová, és ott azt mondanák, "hé mit akarsz itt te ocsmány rondapofájú senki, mindjárt lerúglak" - mert ugye a tiszteletet ki kell érdemelni ugye?

Nem, a tisztelet alapból mindenkinek jár. Ha viszont így köszön neked, akkor mindegy, hogy milyen korú.

A példa azért kell, hogy lásd a hibáit a gondolkodásodnak.

Másrészt, gondolj bele, amikor beteg vagy, tényleg beteg, parázol, hogy bármi történhet veled, hogy éreznéd magad, ha még rúgnának is egyet rajtad, és egyedül lennél, nem tudnád magad megoldani a dolgaidat?

Ilyet éreznek az idősek is. Visszakapod idős korodban, akárhogy bánsz velük. Tehát bánj velük úgy, ahogy veled is akarod, hogy bánjanak. Ha valaki bunkó, akkor helyre kell tenni, de a kora miatt utálni valakit, az nem egészséges személyiségre utalhat.