Jól érzed magad nálad jóval alacsonyabb intellektusú emberek társaságában?

Akkor el kellene döntened, hogy elfogadod ezt a helyzetet vagy nem. Ha elfogadod, akkor csak ott beszélgettek általános dolgokról, de a táncsulin kívül nem találkoztok. Ha nem jó, akkor esetleg nézz körül más suli után. Jó-e a suli amúgy? Mert aszerint is mérlegelhetsz, hogy mi a fontosabb neked, a társaság vagy amit és ahogyan ott tanítanak? (Tudom, a legjobb mindkettő lenne, de akkor ld. az előző mondataimat.) Szerintem nem tudod erőltetni, hogy megkedveld a társaságot, ha egyszer másra vágysz, max. elfogadni tudod őket.

Azt hiszem sejtem, miről írsz. Tudom nem vigasz, de nekem a munkahelyemen van ilyen érzésem (pedig főként diplomás emberek a kollégák, de a diplomával sajnos nem osztják együtt az érzelmi intelligenciát). Azért táncsulit könnyebb váltani, mint munkahelyet, ahol ráadásul egész napra össze vagy zárva számodra nem túl előnyös emberekkel.

Az egyszerű gondolkodású emberekkel váltok néhány mondatot, elvagyok velük-egy ideig. Aztán eljön az ideje, amikor többre vágyom. Ilyenkor keresgélek, hátha találok az elképzelésemnek megfelelő társaságot, ahol jól érzem magam, ahol élmény beszélgetni. Ha nem találok, tovább keresek. Amúgy a barátaimat is úgy válogattam össze, hogy érzelmi szintjünk hasonló legyen. Velük szinte flow élmény a beszélgetés és az egyéb programjaink is:-)Azt pedig megérzi az ember, ha valakivel egy hullámhosszon van!

Megesik az ilyen ;) néha ne érj rá, "randi" meg egyebek. ;)

Ha sznobizmus lenne, nem is lenne miatta lelkiismeret-furdalásod.