Tényleg ilyen rossz és magyarázkodó lennék? (Hosszú tört. , lent)

Köszönöm annak aki elolvassa és megpróbál valami választ írni nekem, mert nagy szükségem van rá!

kezdem az elején, mégpedig ott,hogy mivel nem vettek fel egyetemre,ezért munkát kerestem, találtam is itt a városban egy éttermet/kávézót,ahova fel is vettek. Elég jó a fizetés, a munka se vészes, végül is tetszene.

A párom unokatetvére a munkatársam, először örültem,hogy lesz olyan akit ismerek, nem lesz olyan idegen az egész.

Mindenkivel nagyon jól összebarátkoztam, jóban lettünk, jókat beszélgetünk, elvagyunk, végül is egy nap 13 órára össze vagyunk zárva(2 nap meló, 2 nap szünet).

Elvileg úgy van a munka,hogy én az előző napi előkészített dolgokat használom fel először és utána készítem elő én a dolgokat, de úgy ,hogy másnapra is maradjon kezdésre, másnap pedig szintén így ,hogy maradjon a másik szakban ugyan azt a munkát végző embernek is az összevágott dolgokból... Én etzt szépen meg is csinálom mindig, de a én hiába hagyok neki mindig mindenből,megkönnyítve az ő dolgát, ő soha semmit nem hagy nekem! Ha a mi szakunkban a forgalom az egekig nő és nincs időm neki előkészülni,akkor leb.sznak utána,hogy milyen vagyok, nem hagyok neki pl. összevágott hagymát, holott semmi időm nem volt és ezt ők is tudják, de még is b.szogatnak vele. Ő meg soha nem hagy SEMMIT és még is csak egy kis ejnye bejnyét kap. Múlt héten mikor az egyik munkatársam szólt neki,hogy szemétség,hogy soha semmit nem készít elő,akkor csak annyit mondott,hogy ő lesza.ja, nem érdekli, ő sem panaszkodik soha,ha valamit nem hagyok.

De ezek után nekem még mindig szólnak,hogy úgy csináljak mindent,hogy annak a srácnak is maradjon. De miért???

Őt miért nem piszkálják folyamatosan mint engem?

A másik probléma pedig...erre írok egy példát:

Elfelejtem lekapcsolni a páraelszívót a nagy rohanásba, rögtön szól a párom unokatesója,nevezzük X-nek,hogy kapcsoljam le. Én meg mondom,hogy jó oké,csak le kellett vennem a vizet a másik tűzhelyről mert majdnem kifutott. Ő meg erre: Nem kell mindent megmagyarázni!

Vagy ,leszűrtem a tésztát és rögtön tettem rá olajat,hogy ne tapadjon össze,meg,hogy ne később kelljen,amikor már nem lesz rá idő, erre ő meg jön és mondja,hogy máskor ne rögtön tegyem rá, mert az úgy nem jó, később kell... Én meg mondtam neki,hogy jó oké,ha van időm úgy fogom csinálni,de ezer a dolgom és ezzel kicsit sietni akartam, és különben se lett semmi baj ebből. Ő meg megint,hogy te mindent csak megmagyarázol....

De AKÁR MI van, rögtön ezzel jön,hogy jólvan nem kell mindet megmagyarázni, én mindenre tudok valami magyarázatot...bla bla bla

A helyett,hogy segítene nekem apróságokban inkább szekál a f@szságaival. Mire jó ez? Elvégzem a munkámat, semmi kivetnivaló nem lenne benne tényleg, és akkor jön és beleszól, és még én vagyok a rossz mert megmagyarázom,hogy mit miért...

És tök rossz érzés,hogy én csak elmondom neki,hogy ezt ezért,ezt azért ő meg mindig ezzel a sz@rrral jön nekem. Miért fáj az neki,hogy válaszolok neki? vagy tényleg ennyire idegesítő,ha valamit megmagyaráznak?Mert szerintem nem.

Másfél hónapja dolgozom ott, kb 3 hete már teljesen elvárják tőlem,hogy tökéletes munkát végezzek, ne hibázzak, vagy ne felejtsek el semmit...

Egyébként meg az érem másik oldala,hogy amikor nyugi van,és ráérősen elvagyunk,akkor jön oda és puncsol nekem, beszélget, dícsér és kedveskedik, meg barátkozik, szabadnapon felhív,hogy mi újság.

Mire jó ez az egész? Már annyira idegesítő,hogy fel tudnék robbanni mérgemben.

Amúgy eddig senki nem mondta,hogy idegesítő vagyok,vagy zavaró, hogy elmondom a dolgokat, sőt az emberek alapjába véve mindig kedvesnek és talpraesettnek mondanak.

Miért veszik el a munkakedvemet? Olyan rosszul esik,hogy ezt csinálja velem.

Én reagálom túl?Mit cisnáljak?

Légyzsives mondjatok valamit!!!