Ha találnátok tárcát, és benne pénzt is, visszaadnátok?

Ugyanúgy visszaadnám, - ha kinyomozható a tartalmából a gazdájának elérhetősége, - mint ahogy eddig is visszaadtam.

Volt olyan is, hogy rendőrségen adtam le - beazonosíthatatlan tulajdonos - tárcáját.

Járt már így aranykarkötő is.

Ez több dologtól is függ. Ha nem beazonosítható a tárca tulajdonosa, akkor valószínűleg nem strapálnám vele magam, bármennyi is van benne, megtartom tárcástul, és még örülnék is, hogy nincs bűntudatom, hogy nem adtam vissza, hiszen nem tudom, hogy kié. Ha beazonosítható mondjuk a benne lévő iratok miatt, és csak kevés pénz van benne (pár ezer Forint), akkor pénzzel és mindennel együtt visszajuttatom a tulajdonosának, legalább egyszer az életben tennék valami jót is. De ha sok pénz van benne (akár százezrek is), akkor kilencvenkilenc százalék, hogy a pénzt megtartom. Viszont a tárcán és az iratokon elgondolkodnék, mert ha nem adom vissza, pedig megtehetném, az szemétség a tárca tulajdonosával szemben, nekem meg még csak nem is származik belőle hasznom. De ha jóember módjára visszaadom a kiürített a tárcát az iratokkal, akkor a tulajdonos tudni fogja, vagy legalább is sejteni, hogy én raktam el a több százezer Forintját, és bár megköszöni, hogy visszaadtam a tárcáját, a lelke mélyén utálni fog a pénz miatt, amit nem tudnék elviselni. Ezért valószínűleg azt csinálnám, hogy mégsem tartanám meg az összes pénzt, csak egy részét, a többit meg visszaadnám, és még akkor is lehet, hogy rájön, hogy valamennyi pénzt megtartottam, de az is felmerülne benne, hogy én már megfogyatkozott pénzzel találtam a tárcát, és nem vettem ki belőle semennyit, mert ki az az elvetemült, aki csak a pénz egy részét tartja meg, és máris nem utálna annyira. Ez a legutolsó variáció főleg akkor fordulna elő a legnagyobb eséllyel, ha olyan sok pénz van a tárcában, hogy egy részével is bőven megelégszem.

Ez nagyon nagy baromság?

15:04 vagyok ismét.

Kedves Kérdező, valakit úgy is lehet utálni, ha nem ismered a kilétét, csak mondjuk bizonyos tetteit, és nekem ennyi pont elég, hogy rosszul érezzem magam tőle :).

Hát velem egyszer már volt ilyen. Találtam 1 pénztárcát és egy szimpatikus 38 éves férfi tekintett visza rám (szem.ig) És volt benne 35.000 ft + apró, kivettem az ötezrest és a többit pedig 1 borítékban berktam a postaládájába (a város másik felében lakott ahol éltem).

Én is jól jártam ő is.

ÉS ha újra kell csináltatnia a papírjait akkor több pénze bánta volna mint ötezer.

Ezt én csak kiszállítási díjnak számítottam fel.