Miért nem tudok rendet tartani magam körül?

Egyszerűen ilyen vagy. Ezzel én is küzdök. Ráveszem magam a rendrakásra, mert zavar a rendetlenség és szentül megfogadom, hogy mostantól aztán minden másképp lesz. De természetesen nem lesz másképp.

A munkahelyem is ilyen, hogy nagyon sokféle papírral kell dolgozni és ott is időnként a fejemre borul minden. Erre persze az egyik kedves kolléganőm azt szokta mondani, hogy ő is rendetlen, de már rájött, hogy ezen fölösleges rágnia magát, mert attól ugyanolyan rendetlen marad, csak még rosszul is fogja érezni magát.

Szóval én megpróbálom így elfogadni magamat és legalább a minimális mértékben megteremteni a rendet magam körül.

sajnos én is ilyen vagyok, a baj az, hogy nem vagy szigorú és következetes magaddal ezen a téren. Nekem mondjuk ez a tulajdonság (a trehányság) megmutatkozik másban is az életemben pl. h csak akkor változtatok az adott dolgon, amikor már tarthatatlan, de akkor elsöprő erejű támadással, amivel sokszor sértődést és nagyobb szart szítok...ugyan ez a rendrakással, csak akkor teszek már rendet, amikor 30 cm vastagon van a szobába elterülve minden a polcokról, szekrényekről (őőő mondjuk hozzáteszem, van egy másfél éves lánykám, és egy hasonló kaliber párocskám, tehát nem csak az én művem) :) a lényeg, h egyszer csak begurulok, és csillog villog minden egy fél délelőtt ráfordítás után...pedig sokszor belegondolok (és itt jön a tanácsom is) hogy ha csak egy kicsit tudnám rendszerezni az életemet (neked ez könnyebb, mert feltételezem nem egy 80cm-es emberke irányítja a napjaidat) akkor egy egyszerű vázlatos napi tervel, csak max napi fél óra vagy 20 percet kell ráfordítani. és mindig rend van :) és ha rend van, akkor is biztosan van mit csinálni,(portörlés, a napok óta elsunnyogott kis sarkak takarítása, nem látható helyek stb...) és utána jutalmazd meg magad valamivel, nálam ez is be szokott válni, amikor elhatározom, hogy na, ehhez tartom magam :) jaj most kedvet is kaptam hozzá, hogy megint szigorúskodjak magammal :) hiszen olyan jó, az ember lelke is más, ha rend és tisztaság van :)

25/L

Erről egyszer azt olvastam, az ember pontosan olyanná alakítja a környezetét, amilyen belülről önnmaga.

Az igényes ember elsősorban a saját gondolkodásában ismerkszik meg. Neki nem kényszer vagy görcsös szokás, hanem természetes vágy a rendezett környezet.

Engem nagyon meghökkentett. Hiszen addig a pontig én is rendetlenségben éltem. Éppen ezért elkezdtem minnél tudatosabban, rendezettebben élni és gondolkozni. Azóta nem okoz gondot, hogy rendet tartsak.

Én sem tudok rendet tartani magam körül, egyszerűen azért, mert nincs szükségem rá, így is tudom, hogy mit hol keressek. Valamint nem zavar, ha a bútor teteje poros.

Komolyabb rendrakást akkor csinálok, hogyha vendéget várok. Ez elsősorban abból áll, hogy mindent behajigálok a sarokba és kupac köré tologatok kisebb bútorokat (asztalt, széket, éjjeli szekrényt). Ez az elkerített terület érzetét kelti, így nem tűnik nagy rendetlenségnek, valamint porszívózok és felmosok a látható helyeken, és máris sokkal nagyobb rend látszata van. 45 perc alatt elvégezhető.

Ez érdekes dolog különben, és amíg otthon csináltam is működött: a szekrény teteje tele volt mindig papírfecnikkel, meg egyéb kacatokkal. De ha szépen sorban elé raktam különféle dezodoraimat (üres palackokat is), nem zavarta anyámat, ha nem akkor kiakadt rajta... Érdekes.

Egyébként aki mániásan ügyel arra, hogy egy porszem se legyen rossz helyen az valószínűleg kényszeres. Ezt egy egyszerű teszttel lehet szemléltetni: írd be a google képkeresőbe, hogy "ocd annoying pictures" ha idegesítőnek találod azokat a képeket, akkor valószínűleg hajlamos vagy a rendmániára.

Ez egyébként az ember agyának információfeldolgozó képességével is kapcsolatos. Aki el tud igazodni a káoszon is (megtalálja a mintázatot benne) annak nincs szüksége nagy rendre, aki meg nem annak rendet kell raknia, hogy a dolgait az agya által könnyen feldolgozható állapotba tegye.