Mivel vigasztalod Magad, ha úgy érzed reménytelen?

Elég kis "nebántsvirág" vagyok, nem igazán "merek" megszólalni (idegenek v sok ember előtt), egyetemista vagyok, de már 1,5 éve végeznem kellett volna és nem megy.

Csak az mozog a fejembe, h ezzel a diplomával soha nem fogok állást kapni, meg minek jelentkeztem nyelvszakra, ha a kommunikációs készségem a 0hoz közelít... de gimiben és előtte is csak a nyelvtanulásban voltam sikeres...

a korábbi barátaim már vagy dolgoznak, v újból suliba járnak, így nincs idejük, bár amennyit keresnek, lehet csak nem akarnak látni...

a szerelmi életem... nos vmi gagyi internetes játékon belül (játékosok üzizhetnek egymásnak) megismertem egy srácot; aki kb hasonló helyzetben van velem, neki minimálbér, de ő is a szüleivel él; csak neki legalább van saját szobája...

szakmunkás egész aranyos, de... a régi barátaim olvasottak voltak, sok mindenről tudtunk beszélgetni, ill. lehetett őket hallgatni...

rosszul ragozok, elfelejtem mit akartam mondani, néha felcserélek szavakat, és értetlenkedek, mért nem értelmes amit mondtam... de...

szóval jó lenne, ha ő is sokat fecsegne és amiről fecseg, ahhoz én is tudnék hozzáfűzni, meg amikor nekem van szájmenésem, akkor ő is figyelhetne...

sokszor a mondatom egyik szaváról eszébe jut vmi és be se fejezhetem a mondatot v a gondolatmenetet...

úgy érzem, bennem van a hiba, hisz a barátaim nem akarnak velem találkozni, ő meg ... szóval nem tom, neki voltak-e barátai; de most kb annyi van neki is mint nekem... vagyis csak azért van velem, mert így mondhatja a munkatársainak, h van barátnője, plusz hát így van szex is.

én is élvezem a szexet, de mindketten egy társra vágyunk és mindketten tudjuk, h ez a mi esetünkben nem egymást jelenti... de ő is kb olyan kis magábagubódzott mint én...

nekem még saját szobám sincs, megőrülök húgomtól, és mivel esélyem sincs elköltözni, így néha teljesen magam alatt vok... egy-egy új játék ideig óráig felvillanyoz, de ezen a srácon kívül eddig mindig véget ért vhol ott, h mit tanulok... mármint ha vkivel sikerül kontaktust létesíteni... de sokszor csak a játékról van szó v még arról sem, megunom a játékot elkezdek egy másikat és közben arra gondolok, h ezzel próbálom kompenzálni a félrecsúszott életem (egy-két játékban egész sikeres vagyok)

már egy éve nem is keresem a barátaim, azaz most nyáron összehoztam egy talit, mert nagyon hiányoztak, de nem mertem nekik olyat írni, h velem, hanem h mi lenne, ha 4-en 5-en... és annyira elkeserít, h senki nem keres; h nem lesz munkám; h az egyetemet se fejezem be; és h ez a srác is el fog hagyni, pedig legalább amíg nála vagyok nem hallgatom folyton azt, ami itthon megy...

Szóval nem karriertanácsokat kérek, csak nem tom... vmi vigasztalót... megint magam alatt vagyok.