Mi a véleményetek a reménytelen szerelemről?

Az, hogy a sors fintora. Sőt... a sors tipikus fintora. Velem folyton ez van. Aki nekem tetszik, annak én nem vagy már van valakije, akinek meg én tetszem, az meg nekem nem. Rengeteg ember van így, ezenkívül ezer akadállyal, ami a reménytelen szerelem kategóriája.

De... más szempontból meg egész drámai (:

Azt hogy szar

tapasztalatból mondom

Keserédes.

Azért, mert egy plátói szerelem tökéletes. Sosem fogsz benne csalódni, mindig megmarad, mindig gyorsabban dobog a szíved, amikor meglátod Őt.

Viszont pontosan azért rossz, mert tudod, hogy nem kaphatod meg. És ettől szenvedsz, de szép verseket, novellákat, regényeket írsz miatta, szépeket rajzolsz... és Ő nem is sejt semmit.

Számomra a reménytelen szerelem tökéletes; rengeteg múzsám van, és mindet imádom. :) Ők segítenek át a holtpontokon...

A legrosszabb érzések egyike. Rossz érzés, amikor látod hogy ő másba szerelmes, vagy utál. Ha különösen szerencsétlen vagy, akkor ő a "barátod" és neked mondja el a legújabb szerelmi történeteit. Te pedig mosolyogva hallgatod és jópofát vágsz hozzá, belül pedig marnak, széttépnek a könnyek. Szerintem nincs olyan ember, akivel nem fordult volna már elő. Nekem sajnos idáig csak ilyenek voltak :( Ez az érzés egyszerűen felőröl. Vele kelsz, vele fekszel, elmész az utcán és eszedbe jut valami, amit együtt tettetek. Egyszerűen mindenhol ott van. Lehetetlen elfelejteni. Hiába szakítod meg vele a kapcsolatot, hiányzik, ergo csak rá gondolsz és az égnek sem sikerül elfelejteni :( Hát igazságos ez ? Nem mi választjuk, hogy kibe szeretünk bele...

Tervezem hogy elmegyek Las Vegasba és nyerek egy rakat pénzt :) ( tudod, aki szerencsétlen a szerelemben, az szerencsés a kártyában)