Hogy tudom elérni hogy egyáltalán ne érdekeljen senki?

11:59 vagyok.

Akkor nem neked szólt, elnéztem így jártam.

Kérdező, én most tértem vissza részben a közösségi életbe, de máris csalódnom kellett, szóval ebben is tudok tippet adni, vagy elmesélheted mi volt, fogadjunk hasonló eset mint az enyém.

Egyszer él az ember. Mégis mi értelme lenne elcseszni? Ti csak egyszerűen féltek. De ha nem próbáljátok meg, nem csalódtok, akkor sosem fog eljönni az a pillanat, amikor már boldogan élhettek valaki mellett, nem egyedül öregszetek meg, lesznek gyerekeitek, unokáitok, akiktől rengeteg szeretetet kaptok.

És még nagyon fiatalok vagytok ahoz hogy unjátok az életet. Bunkónak lenni pedig nem élvezetes. A tanárom bunkó, és folyton vissza kell fognom magamat, hogy ne rúgjam pofán.Ma pl elkezdtem remegni majdnem fellöktem az asztalt és a füzetemet is majdnem szétszakítottam >< Nem hiszem hogy örülnétek neki ha mások rólatok így vélekednétek.

Szerintem próbáljatok meg élni. Rendesen. barátokkal akikre mindig lehet számítani.

nekem ilyen depresszió szerűségem volt, utáltam az összes embert, minden programot lemondtam és a végén már senki nem keresett. 100 barátból az lett, hogy az osztályból már csak 2 emberrel beszéltem (miután túl voltam a rosszkedven) mert a többiek már nem nagyon akartak beszélgetni. Utána mindenkivel "jóba" voltam de egyik se vlolt a barátom.

Még jó hogy jött a suliváltás.

Senkit se tartok igazi barátomnak, de legalább vannak akikre számíthatok. Az életbe van rengeteg barátom és 2 olyan akire mindíg számíthatok. Anyukám és az egyik a 2 ember közül aki a rossz napjaimba is mellettem volt.

Most próbálok megnyílni, ismerkedni, ott lenni ahol csak tudok. Néha így is visszamondom a progikat, hogy nincs kedvem emberek közé menni, de van hoyg nincs kedvem mégis megerőltetem magam "a gyógyulás" érdekében és amikor már ott vagyok,jól érzem magam.

Ti is próbáljátok meg.

15/L