A mai emberek többsége miért nem hisz a megérzéseiben?
mindig mindenki csak racionálisan akar megmagyarázni mindent,pedig nem lehet mindent. egy csomó olyan dolog van,amihez nem kell agyalni,hanem csak az ösztönös megérzéseken múlik.
hiába mondom akárkinek,senki nem hisz nekem. nem csak racionális gondolkodás létezik,hanem van egy intiutívabb része is az agynak,ami ahhoz kell,hogy az ember azt tegye,amire valóban szüksége van. vannak dolgok,amihez a megérzésre van szükség,azonban az emberek zöme nem alkalmazza,mert tévesen azt hiszi,hogy nincs jelentősége. pedig nagyon is kell bizonyos helyzetekben arra támaszkodni.
Nekem van egy olyan megérzésem, hogy a kiírt kérdés ostobaság.
De vajon higgyek a megérzésemnek...?
Mert a megérzések gyakran becsapják az embert.
Az esze ritkán.
Tudnék mesélni.
A megérzés nem más, mint tudatalatti információ feldolgozása.
Lehet ezt tudatosan is megélni, csak tudni kell ésszel észrevenni, felmérni a dolgokat.
Ez olyan, mint pl amikor nonverbálisan látod adott embertársaidon, hogy valamiért jobb elkerülni. A tudatos ember pedig tudja mi ez az érzés, mert tud nonve
... Nonverbális kommunikációból olvasni.
Ennyi.
Bocsi. Elnyomtam telóm.
Rengetegszer nagy segítség, de ez a műhely se úgy működik, hogy felkapom az egyik szerszámot, és mindent azzal próbálok megoldani. Egészagyas gondolkodásban minden eszközöd nagyon szépen megtalálja a helyét. Nyilván esztétikai vagy ízlésvilágbeli értékekkel foglalkozva nem szorulsz az elemző elme rámagyarázásaira, hanem leginkább flowban alkotsz, egyfajta áldott légkörben, mintha csak játszanál, csak itt óriási dolgok születnek, még te is csodájára jársz.
Máskor viszont szükséges a helyesen használt elme tudományos igényességű végiggyaloglása az ismert tények mentén a szóba jövő feltételezéseket kérdőjellel figyelembe véve, esélyeket latolgatva, igaz-hamis skálán valamilyen intervallumban elhelyezve a kevésbé egyértelmű információkat vagy felvetéseket. A legtöbben az érzéseik mentén cselekednek, majd az elméjüknek megengedik, hogy utólag megmagyarázza a tetteiket, és mindez, bár az orruk előttnél közelebb történik, bennük, ahol minden lehetőségük adott őszintének maradni; teljesen rejtve marad előttük, amíg nincs szerencséjük valahogy mélyebb befelé fordulásra kényszerülni. Legtöbbször csak azért, hogy rövid úton feledésbe merüljön mint újabb, kényszeresen körbemagyarázott felismerés, ami nem is az, aminek tűnik, csak rossz passzban volt, stb.
A középutasság minden komplexitása ellenére egyszerűbben élhető, nyugodtabb módja annak, hogy elkezdhesse az ember az elme és a lélek eszközparkját megtanulni használni, és ennek, mint rengeteg más, fejlődéssel teli útnak, az önismeret folyamatos mélyítése lesz a kulcsa.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!