Ha valaki élete végéig szingli marad az szerencsétlennek számít?
Vannak örök szinglik. Mimdenkinek megvan a maga története.
Az, hogy szerencsétlen-e valaki az a saját történetétől függ!
Az se mindegy, hogy ő maga a szerencsétlen, mert pl képtelen ismerkedni, kapcsolatot teremteni...
Vagy szimplán rendes ember, de nem talált magának való rendes ember.
Párommal amikor összejöttünk ő 7 évig volt szingli, jómagam pedig 4 évig.
Offoltuk sorba a jelölteket vagy az érdeklődőket.
Egyszerűen nem passzoltunk azokkal az emberekkel.
Nyitott ismerkedős típusuak vagyunk a magunk egyedi dolgaival, tulajdonságaival, érdeklődési köreivel, prioritásainkkal, jövőképpel.
Pl jómagam nem akarok gyerekeret. Ez a téma fontos és meghatározó tényező.
Pl én nem fogom senkitől azt elvenni magam miatt, hogy ne legyen gyereke.
De nem is akarom abba belekényszeríteni, hogy lemondjon erről.
Valakiknek egyik életcélja.
S ez csak egy dolog a milliónyi tényező közül.
Akit érdekelt, hogy miért voltam x évig szingli, nos elmeséltem mindent, ami csak érdekelte, belefért.
Azután mindenki pozitívan állt hozzám, egyet értettek rengeteg mindenben.
Azt pedig jegyezd meg: nem az ő életük, felesleges a tieddel törődniük. A TE életed, te dolgod, hogy mi van.
Minek ítélkezzek egy olyan ember felett, akit egyáltalán nem is ismerek vagy csak felszínesen?
Az pedig természetes, hogy az ember megkérdőjelezi.
Emberi kívácsiság.
Az, hogy az emberekben milyen plusz érzéseket vált ki vagy milyen véleményt... Nos, az valójában őket minősíti! Pozitívtól a negatívig.
Ha pl számonkér, kaffog, csesztetve áll hozzád... Annyit is ér.
Ha rosszindulattal, negatívan... Annyit is ér.
Ha szimplán érdekli vagy pl aggódik (mondjuk egy szeretted), az megérthető és normális.
Stb. Lehetne még sorolni.
Első sorban neked kell lélekben rendezned ezt a témát és hozzáállásodat. A többiek pedig csak külső tényezők.
Ez csak tőled függ.
Én szerencsének fogom fel ,hogy szingli vagyok.
Mert így több időm marad építeni magamat.Főleg a tudásomat,ismereteimet,gondolkodásomat stb.
A dolgokat akár ,hogy fellehet fogni.
Ez a világunk ill az embernek a jellemzője.
Igen, amúgy végülis ez is igaz.
Nekem talán csak a félelem van bennem, hogy életem végéig egyedül leszek mert nem lesz alkalmam találni senkit akinek jó lennék
Az, hogy valaki élete végéig szingli marad, nem feltétlenül jelenti azt, hogy szerencsétlen vagy kevesebb értékű lenne. Mindenki élete és boldogsága más, és a párkapcsolat hiánya nem határozza meg, hogy valaki teljes életet él-e. Vannak, akik tudatosan választják a szingliséget, mert jól érzik magukat egyedül, vagy éppen más dolgok fontosabbak számukra, mint a párkapcsolat. Az is előfordulhat, hogy valaki nem találkozik olyasvalakivel, aki igazán megfelel neki.
Sajnos, néha a társadalom hajlamos negatívan megítélni azokat, akik nem élnek párkapcsolatban, de egyre többen felismerik, hogy az élet minőségét nem csak a kapcsolati státusz határozza meg. A legfontosabb, hogy valaki megtalálja a saját boldogságát és harmóniáját, függetlenül attól, hogy van-e párkapcsolata vagy sem.
"hogy ítélik meg az emberek?"
Erről az jut eszembe hogy Elmondhatom azt, hogy olyan életem volt ami mindenkinek tesztet éppen csak nekem nem.
Na pont ilyet nem szeretnék. Én tudom azt, hogy milyen célokat akarok elérni és senkinek semmi köze az életemhez. Gondoljanak mások amit akarnak. Szép napot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!