Mit tegyek ha azt érzem hogy teljesen elvesztem? 16/L

Jaj, hát a magány ez nem túl jó dolog...

Osztálytársaidhoz nem tudsz közelebb kerülni? Esetleg valami hobbi vagy különóra, és ott találnál barátokat? Azoknak hasonló az érdeklődésű körük a tiedhez. Vagy a neten is kereshetsz barátokat, nekem is írhatsz nyugodtan, hasonló korúak vagyunk és nem messze lakom a mammuttól. ;)

Nem kell nyomulni, se tolakodni, de barátokat szerezni igen. Elhívhatnád mondjuk pár osztálytársad pl. karácsonyi ajándékokat nézni vagy akármire, biztos szívesen eljönnének, ha kedvesek. Vagy te nem érzed jól magad velük? Mert akkor szerintem meg próbálj máshol barátokat szerzeni.

Bocs ha hülyeségeket írtam. :)

hát ilyenkor sztem menj oda hozzájuk!!! tűnj vidámnak, beszélj velük, mintha te is egy lennél közölük, de legyél más, olyan, hogy veled akarjanak lenni! (részletesen nem tudom hogyan csináld, de ez a lényege...) ha meg nem akarsz velük maradni, marad a net... és az ottani keresése az új barátoknak.

amúgy van egy elmélet, miszerint ha vmi érzelmet váltasz ki az emberekből, ami jó, például vidámabbak lesznek ha ottvagy, akkor többet akarnak veled lenni... nem tudom, hogy ez mennyire igaz...

Én is érzek így szinte állandóan, annyira egyedül érzem magam napi szinten mintha nem is lennék és azon gondolkozok ha beállnék egy ember útjába észrevenni, hogy ott állok vagy csak átmenne rajtam?" Az átmenés persze képletes"

Nehéz leírni mit is érzek ilyenkor, de szerintem te is hasonlóan élheted át ezt. A legkönnyebben úgy tudnám megfogalmazni, annyira egyedül érzem magam, hogy lazán integethetnék egy ember szeme előtt észre se venne.

én is hasonló dolgot érzek, de én máshogyan látom a világot, ezért nekem könnyebb(meg hiszek sok cifra dologban is)

nálam azért más ez, mert nagoyn sok embert ismerek, engem is nagoyn sokan a barátjuknak haverjuknak tartanak, de én tudom hogy ők nem ismernek engem belülről igazán, kb. 3ember van aki ismer engem, de mostmár 1év alatt jöt hozá megint szóval oylan 4,5fő

én is úgy érzem hogy az embereknek nincs szükségük arra aki vagyok, ezért midnig humoros vagyok(nagyon szeretem a hülyeséget=ezért at hsziik sokan hogy hülye idiota barom vagyok), és azért is mert szeretem ha körülöttem az emberek jól érzik magukat

de én időközben rájöttem ara hogy nekem sincs szükségem rájuk, mert nem érdemlik meg a barátságomat; ettől függetlenül a viszonyunkban midnen marad a régi, de más véleméynem van róluk

igyekezz jó lenni, ne csinálj baromságokat(alkohol, cigi, ribancos viselkedés, öltözködés, ribanc barátnők=te is hasonló leszel ha ilyen barátaid vannak)nekem midneféle barátom van ezért sajnos énismindenféle vagyok:S:D ez jó mert alkalmazkodni tudok, de rosz mert én sem tudom néha hogy milyen vagyok

F16

Sajnos velem is ez van. Rengeteget szoktam gondolkozni azon, hogy miért, és hogy mit tehetnék ellene. Jó lenne egy ember - csak egy- akivel tudnék beszélni, ha szükségem van rá, de nincs senki, aki megért. Szerintem az segíthetne, ha beszélnél valakivel, aki ugyanígy érez. Legalábbis én azt gondolom, hogy segíthet. Bár ki tudja? Ez már olyan régóta tart, hogy talán soha nem lesz vége...

Ha szeretnél beszélni, akkor kérlek írj!