Undorodom magamtól.Olyan dolgokat tettem,ami nem rám vall csak azért,mert magányos voltam. És most nem tudok túl lenni rajta,mit tegyek?24/L

Össze jöttem valaki olyannal,akit három éve ismerek

Volt hogy hónapokra letiltottam,nem beszéltünk,mert rossz hatással volt rám.Lelkileg bántott,az önbizalmam miatt tűnt el.

De amikor magányos leszek mindig eszembe jut és sokszor volt hogy csak rá írtam

Egy év telt el hála istennek már nem csináltam ilyet.

Erre valamelyiknap ittam,rá írtam, találkoztunk,és megtörtént újra

Nem is írtam neki utána,nem is beszéltünk semmit

Nem kerestem

Egyszer felhívott de ő is ittas volt.

Sosem szeretett ,ezt onnan tudom hogy valaki mást szeret/szeretett mindig engem sosem

És emiatt érzem azt is,hogy nem vagyok szerethető.

Elrontottam,a szemébe úgy sem az vagyok aki igazából.Nagyon rossz volt az elmúlt pár napom és ott tartok már,hogy ha rá gondolok hogy hozzám ér akkor az összes ferfitól undor jön rám,és a saját testemre.

Én vagyok a hibás,ezt nem kell leírni felvállalom hogy hülye vagyok,nincs bennem tartás.

Megtörtént,és nem tudom hogy mit tudnék tenni hogy ne hagyjon bennem ekkora sebet.(Nem,ez csak vele volt.A mi "kapcsolatunk" egyszer hol volt/hol nem)

Három havonta mindig rám írt,de nem is írtam vissza soha

Aztán most egy év után meg talalkozok vele

És akkor olyanokat mond,hogy hol voltam eddig meg stb,holott végig bántott,mindig fikazott engem mert látta hogy lehet,aztán úgy tett mintha semmi nem történt volna

De persze én adtam meg a lehetőséget ezért őt nem hibáztathatom,csak nem tudom ebből a gödörből most hogy jöjjek ki.