Vajon miért történik mindig ez?

A gyerekkorban, középiskolás korban kötött barátságok szorosabbak, mert rengeteg a közös és meghatározó élmény, együtt fejlődnek, együtt bolondoznak, játszanak, művelődnek, sorsfordulókat élnek meg.

Ami kimaradt, az pótolhatatlan.

Valószínűleg ezek a barátságaid emiatt nem maradnak meg. Jönnek, mennek, mert nincs gyökerük.

A gyerekkori barátaimmal rengeteg közös sztorink van, félszavakból megértjük egymást, tanúi voltunk, vagyunk egymás örömének, gondjainak, segítjük egymást.

Hidd el elmerülnél azok a látott kapcsolatokban rájönnél, hogy milyen felszínesek.

Kb olyan, mint amikor egy társaságot már csak a közös piálás fog össze, nem a személyiség.

Teljesen normális, hogy az emberek jönnek, mennek életünkben.

Megfelelő önismeret mellett megfelelő egyedekre kell lelni, azon az úton pedig sokan fognak kihullani az ismerkedés alatt.

Mindkét félnek egymás igényeinek megfelelőnek kell lennie a kapcsolatnak. Legyen az bármilyen kapcsolat.

A mélységét pedig a minél több közös pont határozza meg.

S van olyan helyzet is adott bereknél, hogy nincs nagy igényük emberi társaságra.

Jómagam is ez a fajta vagyok. X hónaponta talizok adott kedvesebb ismerőssel, akivel jóban bagyunk.

Javarészt feltalálom magam, alkotok. Nem létezik az unalom szó számomra.

Vajon neked mik az igényeid, kapacitásod? Érdemes ezzel kezdeni.

Részemről, akik megmaradtak, azok teljes mértékben imádnak és elfogadták, hogy olyan vagyok amilyen.

Előnye: nem lógok végig a nyakukon és tényleg bármikor szívesen segítek, megyek, ha kell.

Mindegy, hogy éjjel 2 kor kell menni pl mert nincs jól az illető stb. Lejet rám számítani, s igaz ez fordítva is.

Keveset talizunk, de az az eltöltött idő mindig minőségi, tartalmas és őszinte, nem felszínes, mint sokaknál.

Szeretem a szókimondó, filózós, elmélkedős, kreatív embereket.

A mi társaságunkat a normál egyedek nem tudnák elviselni.