Írtam egy pár fejezetes novellát. Részletet rakok fel. Hogy tetszik?
"Istenem! Csak nehogy elítéljenek! Nem tehetik ezt velem! Mihez kezdjek a börtönben? Lecsuknak? Mindjárt sírva fakadok! A kezem ökölbe szorul, a számat harapdálom. Megjött a bíró, és rámnézett. Nézése szúrós volt, aztán szánalom jelent meg benne. De most akkor melyik az igaz? A szívem vadul vert. Nem ítélhetnek el! Szüleim meghaltak, testvérem egy se, a legjobb barátomat most temették, tetejébe a rendőrség azzal vádol, hogy én öltem meg. ÉN? Hogy tehetnék ilyet? Folyt rólam a verejték. A bíró helyet foglalt. Itt a vég! Nem teheti ezt velem! Egyetlen teremtőm, most segíts meg!
- A vádlott...Úgy gondolom - ártatlan! - hihetetlen érzés volt. Mintha 2 évi gyaloglás után végre leülhetnék. Tudtam, hogy nem ítélnek el. Egyszerűen éreztem... Tisztába vagyok azzal, hogy mennyére vészes volt a helyzet. De a bíróság azzal nincs tiszába, hogy egy gyilkost engedett el.
Én fél-laikusként mondok véleményt - írogatok már egy ideje, de nem mondanám magam profinak.
Az ötlet nagyon tetszik, de a kivitelezésen szerintem lehetne még csiszolgatni. Gondolom, ez csak véletlen, de az idézőjel az elején a novellarészlet kezdetét vagy a szereplő gondolatainak kezdetét jelöli? (Csak mert elfelejtetted bezárni az idézőjelet.)Ha csak magát a részletet jelöli, akkor viszont hiányzik annak a kiemelése, hogy egy adott mondatot a szereplő gondol vagy a mesélő mesél, ugyanis egymást váltogatják a jelen és múlt idős mondatok, ami nem túl jó dolog. De ha az idézőjel a szereplő gondolatait fogja közre, akkor is csak ugyanezt tudom csak mondani, hogy zavaró az idők közti ugrálás, hiszen senki nem mond olyat, hogy "Folyt rólam a verejték. A bíró helyet foglalt.", hogyha ez abban a pillanatban történik, amikor a szereplő gondolja.
Tehát vagy így írod:
Folyt rólam a verejték. A bíró helyet foglalt. "Itt a vég! Nem teheti ezt velem!"
Vagy így:
"Folyik rólam a verejték. A bíró helyet foglal. Itt a vég! Nem teheti ezt velem!"
Ez persze nem csak erre a három mondatra vonatkozik. Ja, és még annyit mondanék (bár azt tényleg már csak kötekedésből :)), hogy én a "Mihez kezdjek a börtönben?" és a "Lecsuknak?" mondatot megcserélném. Nekem úgy valahogy jobban hangzana.
Meg talán még az is hiba, hogy az eleje és a vége picit ellentmond egymásnak. "Tudtam, hogy nem ítélnek el. Egyszerűen éreztem..." Akkor meg minek izgult ennyire? Ha valóban biztosra tudta, akkor miért nem szépen nyugodtan ülte végig a tárgyalást? (Lehet, hogy ez csak nekem nem tiszta.) De összességében tényleg nem rossz.
Remélem segíthettem, és nem mondtam hülyeséget :). Sok sikert az íráshoz! Egyébként fiú vagy vagy lány, és hány éves?
Előzővel egyetértek.
Nekem nem tetszik igazán... Figyelj jobban a megfogalmazásra... o.O
Kedves Kérdező!
Nekem nagyon tetszik a novella, és lenne egy javaslatom is, hogy hogyan tudnád még egy kicsit csiszolgatni a műved. A realizmus stílusjegyeit figyeltem meg a részletben, és ez jó is volt, de lehetne talán még részletesebb a leírás, hogy jobban átlássuk a szituációt, mintha ott lennénk a műben a szereplők között.
Megjegyezném, hogy én nem igazán értek az irodalomhoz, mivel matek szakon tanulok a szegedi egyetemen. Mindenesetre azt konstatálom, hogy ügyesen írsz. Csak így tovább!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!