Miért az, hogy nekem soha semmi nem sikerül?

Nő vagy férfi vagy? Szülőkkel élsz? Faluban vagy városban?

Az életben minden relatív. Vannak napok amikor én is így érzek, máskor meg csupa hálát amikor azt látom hogy sokkal rosszabb is lehetne.

A gyereknélküliségben hatalmas esély, hogy foghatod magad és mehetsz világot látni. Egy hátizsák, egy kis kurázsi és uccu neki. Idénymunkát mindig találni mindenhol, közben ragadna rád a sok pozitívum 🙂

"Mennyivel jobb már azoknak akik huszonéves korukban rátaláltak az igazira, és huszonévesen megkaptak mindent, sokat nem kellett nekik a jó dolgokra várniuk."

Honnan tudod, hogy ezek az emberek elégedettek és boldogok? Ha megkérdezed őket, kiderül, hogy mindenkinek van keresztje, amit cipelnek, együtt élnek vele. Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy benned is van, amit irigyelhetnének ők? Mert van. Attól még van, hogy nem látod.

A világ nem ennyire fekete meg fehér. Minden mondatodban ott van a megrögzött látásmódod, amit mások régen belédültettek, a mantrák, amiket egy idő után elhitt az agyad. A jelzők, amiket engedtél magadra aggatni és látszólag megingathatatlan vagy benne, megmérgeznek és nem engednek másképpen gondolkodni. Érzed, hogy baj van, hiszen kiírtad a kérdést. Felismerted, hogy ez így nem jó. A kognitív disszonancia borzasztó dolgokat tud művelni a lélekben. Keress fel pszichológust, akivel ezt meg tudod beszélni. Rá fog vezetni a helyes gondolkodásra.