Ha újrakezdhetnéd az életed miket csinálnál másképp és miket nem?

Nem pasiznék, hanem inkább tanulnék.

Jobban megválogatnám azt, hogy kiket engedek közel magamhoz és nem zavarna, ha pl. 30 évesen is még szűz lennék, lexarnám!

Kevésbé akarnék másoknak megfelelni és minden döntésemet ahhoz igazítanám, hogy nekem jó legyen.

Gyerekkortól kezdve sportolnék és nyelveket tanulnék.

Az egészség és a tudás a legfontosabbak, a többi jön magától idővel.

Nem kell bepánikolni és semmit elkapkodni.

Továbbá: mindig kiállnék magamért és nem hagynám, hogy az osztálytársaim vagy akárki tönkre tegyen. Inkább bevállalnám az igazgatóit vagy a kirúgást, de nekimennék mindenkinek, akivel szép szóval nem lehet megértetni.

Rendkívül meghatározó a gyermekkor és ha azt tönkre teszik, onnantól az egész élet meg van nyomorítva.

Felszerelnék hivatásos tűzoltónak, amiről hagytam magam lebeszélni.

Amit a családi vállalkozásban főállásban csináltam, azt pont a 24/48-as szolgálat 48-aiban ugyanúgy meg tudtam volna csinálni.

Sokkal markánsabban húznám meg a határaimat, sok dolgot nem hagynék velem megcsinálni, amiket hagytam.

Kidobnám az exemet, aki 26 éves koromban az első hóforduló ünneplése helyett kiment a közeli erdőbe hisztizni és duzzogni úgy, hogy velem együtt mindenki hülyére aggódta magát. Kilencvenes évek, neki nem volt mobilja még, azon hisztizett be, hogy az anyja ocsmendáré módon leugatta, amiért át akart jönni hozzám. Ő engem is leszarva elment duzzogni. Éjjel került elő. Én ki akartam szekszuálni, mint kiscicát kakikálni, (bni mint macskát szni), de apámék jöttek azzal, hogy képzeljem magam a helyébe (az enyémbe senki nem képzelte bele magát) meg hogy nézzem el neki. Hát nagyon érdemes volt, mert 15 évig voltunk kapcsolatban, míg a végén ő dobbantott. Én is sokat hibáztam, nem húztam meg a határaimat.

Nem mennék bele azokba a hitelekbe apámékkal közösen, amik kishíján tönkretettek évekkel később.

Jobban figyelnék a megérzéseimre.

Ugyan ebbe az ember által legyártott pöcegödörbe születnék bele, úgyhogy totál mindegy volna, hogy mivel tölteném el itt a rám kiszabott időt.

Ha a mostani fejemmel vissza mehetnék a régmúltba, az már egy sokkal izgisebb dolog lenne. Vagy nem.

Jól van ez így, ahogyan történt.

Uira beleszeretnék Itáliába mint 14éves koromban. Utána olaszul tanulnék.megismerném az olasz embereket. Nyelvvizsgát tennék, idegenvezető

lennék, és utaznék. Férjhez mentem egy olasz fiuhoz, kimentem élni hozzá, boldog voltam, mert ott kedvesek az emberek, nem sirbakolnak, nem depressziósak. És ott a tenger.A rengeteg müemlék.A zenéjük.

Most már idős vagyok. az egész élet egy szép emlék.