Hiszel a véletlenekben?

Én akkor hinnék a véletlenekben, ha holnap egy nálam picivel magasabb 30-as szőke leszólítana az utcán és azt mondaná, hogy ő tudja, hogy miért érdekel engem mitokondriális éva.

Szóval, amúgy érted... a kérdésed és a kifejtésed picit ütik egymást.

Véletlen az, ami nem következik – vagy nem egyértelműen következik – az ismert állapotból. A kockadobás eredménye azért véletlen, mert amíg nem történik meg a dobás, addig nem tudsz „vélekedni” – racionálisan indokolható álláspontot kialakítani – arról, hogy mi lesz az eredménye. Valódi – természettudományos értelemben vett – véletlen meg az, ami elvileg sem determinált a rendszer előző állapota által.

Mivel ilyen helyzet számtalan van, így nyilván hiszek abban, hogy vannak véletlenek. (Valósak is a kvantumfizika alapján, és nem valósak ilyen-olyan mélységű ismerethiányból fakadóan.)

> Milyen sztori történt veled, amire azt mondtad na ez nem lehet véletlen?

Egy időben kimondottam utaztam erre az „ez nem lehet véletlen” kifejezésre. Mit is állít tulajdonképpen ez a felkiáltás? Ha nem véletlen, akkor micsoda? Jel, aminek sokan tekintik? Oké, de minek a jele? Hogy kell dekódolni ezt a jelet? Mondjuk egy órán belül negyedszer ejtem le a pénztárcámat. „Ez nem lehet véletlen!” Ha nem, akkor valamilyen felsőbb, intelligens erő szándékosan intézte így? De mi volt a szándék? Most ez azt jelenti, hogy pénzt fogok veszíteni? Vagy pénzt fogok találni? Vagy nyerni? Vagy azt, hogy meg kellene vennem azt a valamit, amit már nézegetek egy ideje? Vagy azt, hogy pont nem kellene? Vagy azt, hogy én is le fogok esni a lépcsőn, ha nem vigyázok? Márpedig ha nem tudom dekódolni a jelet, akkor a szándék rejtve marad vagy félreérthető lesz, a jelzés nem éri el a célját, az a bizonyos intelligens erő, ami a jelzést adta, úgy tűnik, hogy nem is olyan intelligens, különben – ha már veszi a fáradtságot – úgy jelezne, hogy a jelzés jelentése egyértelmű legyen.

Ez a „nem lehet véletlen” egy olyan kijelentés, ami valójában – azon túl, hogy valami szokatlan, illetve valószínűtlen dolog történt – nem jelet semmit, nem következik belőle semmi. Ezt a mondatot réveteg pislogások követik csak, amíg valami más történés el nem tereli róla a figyelmet.

Hogy vannak-e ilyen történeteim? Van néhány, de mások számára ezek szerintem érdektelenek. Ja, néha történnek valószínűtlen, szokatlan, de nem lehetetlen dolgok. Nyilván érdekes élmény megélni – ezt nem akarom elvitatni –, csak éppen nem nagyon szokott sehova sem vezetni az erről való gondolkodás vagy diskurálás.

#2 nagyon jó amit írsz viszont az hogy egy(ez esetben többszörös)véletlent jelnek veszel hogy meg vedd vagy épp ellenkezőleg az már a tudatalatti játéka veled pl találsz 500 forintot "ez nem lehet véletlen" alapon életedben először fel adsz egy lottót

A:nyersz bebeszéled magadnak hogy nem véletlenül talátad hiszen te soha nem adnál pénzt lottóra de ez így végülis ingyen van

B:nem nyersz szintén bebeszéled

magadnak hogy ez nem lehet véletlen hisz az ingyen lottó

megerősített benne hogy

pénzkidobás

Nem gondolom, hogy a kérdés és a kifejtés ütnék egymást.

A kifejtés pontosítja a kérdés lényegét.

Az alap kérdés szerintem akkor merül fel a hétköznapokban, mikor nagyn kicsi valószínűségű eseménnyel találkozunk. (Persze az említésre méltóan kicsi ebben az esetben teljesen szubjektív mérték)

A kérdés kifejtése erre utal. Az összefüggés pedig: megingatta-e általános hétköznapi tapasztalatainkra és tudásunkra alapuló ok-okozatos világképedet, valami olyasmi, amit nem vagy hajlandó véletlennek tekinteni.

Például mikor társaságban valami támáról beszélgetünk, és tizen öt perc múlva az okostelefonodon ahhoz kapcsolódó reklámot rak elét a rendszer....

Na ilyenkor nem az jut eszembe, hogy mekkora véletlen. Végiggondolom, hogy adhattam-e szándékosan olyan inputot a telefonomnak, amivel magyarázható az eset, és nyilvánvalóvá válik, hogy a fész folyamatosan használja a telefonjaink összes szenzorát, és kereskedelmileg értékesíthető adatokat gyűjt... és értékesíti is azokat.

A fenti eset megmutatja miért érdekes a kérdés. Ugyanis arról van szó, hogy mennyire vagy nyitott a világról elképzelések felülbírására, legyen az a saját véleményed, a tanult és "tudományosan" magyarázható, vagy társadalmilag elfogadott és ránkerőltetett vélemény.

Illetve arról szól, miként húzod meg a határt a véleményed formálásának szempontjából releváns és nem releváns információk között. Hajlandó vagy-e visszacsatolni korábban irrelevánsnak íélt (véletlennek betudott) információkhoz újabb, azokkat megerősítő tapasztalások nyomán?

Ebben az értelemben én is azt gondolom, hogy mindennek oka vagy célja van. Nem nevezem véletlennek, akkor sem, hogy ha "nem vélem" látni az összefüggéseket.

#6

Mit nyersz azzal, hogy te azt mondod ez a sztori nem lehetett véletlen?