Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Megőrültem. Ilyenkor mi a teendő?

Megőrültem. Ilyenkor mi a teendő?

Figyelt kérdés

Szeretném leírni ezt a kis történetet, mert tudom, hogy sok gyakoris ki van éhezve az efféle dolgokra és akár érdekesnek is találhatják, vagy adhatnak tippeket. :D

Arról van szó, hogy nekem soha nem volt igazi személyiségem csak úgy léteztem, nem értettem semmit, hogy ki miért olyan amilyen egy ösztönlény voltam aki félt. Ahogy nőttem tanultam suliban, de nem történt igazából semmi, nem is néztem ki olyan jól (fiú vagyok) 13éves koromig, mert kicsit kövérebb voltam meg ilyesmi, de utána ahogy felnőttem már rendes alakom lett, próbálkoztam sporttal, de uncsi volt. Elkerültem középsuliba itt már kb totál lesz@rtam mindent és otthon elkezdtem filmezni, sorozatozni, de mindenfélével próbálkoztam és elkezdtem olvasgatni is, megtaláltam azokat a karaktereket, mind könyvekben, mind sorozatokban akikkel teljesen egy nevezőn voltam (Sherlock Holmes, Dr.House stbstb) Nem vagyok olyan okos mint ezek a karakterek, de viselkedésileg teljesen egy nevezőn vagyok velük, hatalmas öröm volt olvasni/nézni őket. Kb 1.5 éve eljutottam arra a pontra, hogy meguntam a várakozást és elkezdtem dumálni, mindent megkérdőjelezek, mindenbe belekötök, kiforgatom mindenki szavát és embergyűlölő is vagyok, mert átlátok a kis trükkökön és egyszerűen érzem, hogy ki minek az érdekében hazudik és ezt mindenki fejéhez is vágom. Arrogáns vagyok, mindenkit le idiótázok és félelmetes de meg tudom magyarázni, hogy miért és ilyenkor csak így csendben elvonulnak. Belém rögzült ez az egész és élvezem is néha főleg, amikor történnek ilyen kis pszichológiai bakik és rájövök, majd gúnyosan közlöm és ez marhára szórakoztató. Mindig van egy sértő poén a tarsolyomban és nem unalmasan adom elő őket. Nem tudok megváltozni, pedig most vagyok abban a korban, hogy valóban (lányok véleménye) kezdek jóképű lenni, meg úgy minden klaffol, de én képmutatásnak érzek minden kapcsolatot, mivel feltételezem, hogy eddig azért nem volt, mert nem néztem ki olyan jól és most, hogy már igen akkor lehet? Ez akkora álszentség és utálom, hogy igaz, mert én is csak a helyes csajokat nézem meg és ezt is utálom, milyen igazságtalan már. Irritál más emberek boldogsága, miközben én is az szeretnék lenni, de ha meg kellene változnom, úgy érzem akkor az lebutulás lenne. Nem járok sehová, mert nem szereti senki sem az okoskodókat (még ha igazuk van akkor sem) és kb 2 éve már ki sem mozdulok a sulin kívül sehová. Pedig kellene, hiszen könyörgöm House 45-50 éves, a többi karakterről meg ne is beszéljünk, ők sem lettek egy csapásra ilyenek, a producerek sem így írták meg őket, hanem lépésről lépésre én viszont hirtelen lettem ilyen és megragadt bennem. Eljutottam már arra a szintre, hogy gyógyszerekkel kellene próbálkoznom (ugye a karaktereknek bejött....) és úgy talán jobban tudnám élvezni amit csinálok vagy elnyomná az érzéseimet. Most lett volna egy lány akivel lett volna valami, de elszúrom szokás szerint, mert szételemzem és túlracionalizálom, pedig nem akarom, szeretnék boldog lenni, ez a viselkedés ráér később is, de most csak pazarlom az éveimet feleslegesen.


Kösz, hogy végig olvastad. (Ja és ez nem egy antidepresszáns reklámszövege volt. :P:D)


2010. okt. 24. 14:56
1 2 3 4
 1/35 anonim ***** válasza:
csak túl sok tv-t nézel :D
2010. okt. 24. 15:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/35 anonim ***** válasza:
az élet egyszerű csak túlbonyolítod. az pedig h nem tudsz megváltozni nem igaz, simán csak nehéz. javaslom Istent.
2010. okt. 24. 15:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/35 anonim ***** válasza:

Szia!

Szerintem jófej lehetsz:) Ilyen a kamaszkor én már csak tudom,én is úgy érezm,hogy megőrültem,én is minden embert szételemzek,de annyia különség köztünk,hogy én nem szeretek tvzni:) ha akarsz velem beszélni írj privit,szerintem jól ellennénk:) további szép napot:)

2010. okt. 24. 15:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/35 A kérdező kommentje:

15:24

Istent inkább hagyjuk, ez az a dolog amit már totálisan szételemeztem, hosszú oldalakon keresztül, de a vége mindig ugyan az, aki igazán hisz azt nem lehet meggyőzni, aki nem hisz azt meg max lefárasztani lehet, hogy utána higyjen.

2010. okt. 24. 15:46
 5/35 anonim ***** válasza:

igazad van, a gyógyszerezés tényleg jó, én kipróbáltam és tök jól elvoltam, boldognak éreztem magam és semmi sem érdekelt

szerintem halál jó fej lehetsz, szóval nem az az átlagos akárki, neked legalább annyiban jobb (bár én lány vagyok), hogy jó véleménnyel vagy magadról, szóval nem próbálsz meg más lenni, mert mások azt várják el tőled

én is szeretnék ilyen, lenni, vagyis hogy ne érdekeljenek mások véleményei és ne hagyjam magam

a gyógyszer már csak azért is meggondolandó, mert ha begyógyszerezve eljutsz egy olyan társaságba ami jó akkor gyógyszer nélkül is tök jól megleszel velük, hiszen a gyógyszerek nem változtatják meg a személyiségünket

2010. okt. 24. 19:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/35 A kérdező kommentje:

19:23

Amivel nem vagyok megelégedve az az agy utáni legfontosabb dolog. A hang, azaz amivel megérteted magad a környezeteddel, mert ha belegondolsz egy Dr.House hanggal sokkal jobban elő tudnám adni magam mint egy hétköznapi uncsi hanggal.

2010. okt. 24. 21:06
 7/35 anonim ***** válasza:
sztem te a kamaszkort többszörösen felnagyítva kaptad el:D mindenkiben benne van ez a világ, amit leírtál, csak kevesebb. ahogy megtalálod magad, sztem ez változni fog. csak addig még várni kell:D
2010. okt. 24. 21:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/35 A kérdező kommentje:

21:59

De nem értelek. Ha rengeteg dologról ugyan úgy vélekedek mint az ilyen elvont karakterek/figurák mint D.House vagy Sherlock akkor ők is kamaszok? Nem ez nem így van, bár lehet, hogy azt jelenti felnőttnek lenni, hogy nem mondjuk ki a véleményünket és pitizünk a főnöknek, de ez esetben viszont nem kívánok részt venni a társadalomban.

2010. okt. 24. 22:26
 9/35 anonim ***** válasza:

Mindenkiben benne van szerintem egy kicsit az,hogy ilyen tévében,filmben,könyvben látott és olvasott ideálokhoz szeretnének hasonlítani, esetleg bennük találják meg önmagukat és tesznek is érte,hogy olyanná váljanak mint ők. Én is voltam így kamaszkoromban (most is csak 19 éves vagyok,szóval még nagyon fiatal ,de 15-17 évesen én is viselkedtem így, és vettem át számomra közelinek érzett tulajdonságokat kitalált karakterektől). Eddigi tapasztalataim azt mutatják,hogy ami valóban csak átvett, másolt tulajdonság, azt idővel elhagyjuk és amik valóban mi vagyunk, azt megtartjuk. Kialakul egy teljesen egyéni , "saját karakter", kiforr a saját személyiség.

Azért kíváncsi lennék mégis hogyan analizálod az embereket, engem biztosan nem tudnál. :D

2010. okt. 25. 16:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/35 A kérdező kommentje:

16:41

Van aki direkt letagadja, csak azért, hogy ellentmondjon. Nem szoktam a fejükhöz vágni az elemzést, csak amikor történik is valami és pont adott a helyzet, mert amúgy agresszívak és idióták, nekem meg egyébként sincs kedvem vitázni olyanokkal akik szerintem uncsik. :D


És mi van akkor ha tényleg lehetnél olyan mint akit el kezdtél utánozni, csak feladtad mert elfáradtál? Mi van ha tényleg beépülhet a személyiségedbe?

2010. okt. 25. 18:32
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!