Miért vagyok ilyen? Mit tudnék tenni?

Bocsi, de kicsit hosszú lesz, de örülnék, ha elolvasnátok és válaszolnátok. :)

Szóval elég szerencsétlennek érzem magam. 17 éves vagyok, de eddig csak egy fiúm volt, még nyolcadikban, akivel pl. azért szakítottam, mert nagyon szerettem meg minden, de ott volt a tudat, hogy nem vagyok "szabad" és nem akartam függeni tőle.Talán féltem. És most is tartok egy kapcsolattól, nem tudom miért(talán attól félek,hogy vmit rosszul csinálok).

A másik dolog, hogy vannak barátaim, nem is kevés, de nem megyek velük szórakozni meg ide-oda, mert nincs kedvem. Ellenben szüleimmel csomót járunk vásárolni, moziba meg mindenhova, de én szeretem, hogy ezt csináljuk, hisz' szüleim fiatalok és mondhatni Anya az egyik legjobb barátnőm, mindent megbeszélünk(lehet, hogy ez a mai világban furcsa, de nem lázadtam ellene). Barátoknak meg mindig nemet mondok vmiért, és ha később látom a képeiket, amik a közös programon készültek, akkor meg rosszul esik, hogy én nem voltam ott.(megjegyzem párszor én is el szoktam velük menni :))

Nem nagyképűségből írom le, de van már nyelvvizsgám, 2 előrehozott érettségim és most csinálom a jogsit. A suliban nem vagyok kitűnő, de olyan rossz tanuló sem. És én ezekre ilyenkor büszke vagyok, hogy nekem ezek megvannak, a többieknek meg szinte még semmi és zavarja őket, hogy nekem negyedikben kevesebbet kell tanulni az érettségire.

Következő dolog, hogy nem nagyon vagyok megelégedve magammal. Sokan mondják, hogy szép vagyok, de én mégsem tartom magam annak. Kb. 1 percig szépnek érzem magam, aztán eszembe jutnak a hibáim(nagy orrom, fogaim) és vége...Pedig szinte mindig mosolygok, jókedvem van, de bizony esténként telesírom a párnámat, hogy miért vagyok ilyen..

Gondolom hasonló nincs, aki így érez, vagy ilyen lenne, de mit tanácsoltok. Hogyan tudnék megváltozni?

17/L